Gabi bácsi sport karrierje

amely hamar véget ért

Gáborka fiatal korában szeretett focizni.
A csendes Brassai S. utcában és az általános iskolából hazafelé menet a Hollósi S. téren kergette a pöttyöst a barátaival.
Ha megunták a két téglából álló kapukat - amelyeknél mindig vita forrása volt, hogy a labda a kapuba ment, vagy a téglák felett "kapufa" volt -  elmentek a MOM parkba, ahol salakos pályán igazi kézilabda kapuk voltak, igaz háló nélkül.
Gáborka jól cselezett, jól lőtte a piros gumipöttyöst, látott a pályán, jó asszisztjai voltak, úgyhogy mindig az egyik csapat kapitányaként választotta a csapata tagjait.


Nagy ellenfele az osztályban V. Lacika volt, vele versenyeztek, hogy ki a nagyobb arc.
Sok osztálymeccset játszottak a mackós suli pályáján hálós kapunál, de átmentek a sulival szemben lévő egységbe is, ahol szintén kézilabda kapus pálya volt.

De Gabika magasabbra vágyott, fejébe vette, hogy beverekszi magát egy nagy csapat ifijei közé.
Egy alkalommal Dzsordzs bácsi aktuális párja elvitte a Vasas válogatójára, ahol gurított labdából kellett a tizenhatosról nagy kapura lőni.
A válogató mester kérte, hogy csűddel rúgjon, de Gáborka - mint tudjuk értelmiségi szülők paraszt gyereke volt - nem tudta, hogy mi az a csűd, hol is van az és egy jó nagyot rúgott a bőrbe.
Mivel igazi bőrlabdához nem volt szokva, az nehéznek bizonyult a 20 Ft -os pöttyöshöz képest, ezért jól mellé lőtte a labdát.
A mester dühöngött és elzavarta Gáborkát.
Na itt fejeződött be a foci álom.
Viszont voltak nagy nemzetközi sikerek is.
Az egyetem után Finnországban töltött egy hónapot egy cukorgyárban Kantvik Village -ban. Itt az volt a magas szintű feladata, hogy a gyár igazgatójának a fiával együtt - aki szintén nyári munkán volt ott - meleg vizes slaggal, gumicsizmában, olvasztották fel a technológiai berendezésekből kiömlött cukorszirupot és engedték bele a kiképzett csatornákba, hogy abból ismét tisztított szirup lehessen. A finn nép nagyon takarékos ám !

 

A gyárnak volt egy amatőr focicsapata is és egy alkalommal csak 9 fő jött össze egy szomszédos csapat ellen, így meghívták Gábort is, hogy álljon be a csapatba.
Szereztek neki egy igazi stoplis cipőt és kiálltak az ellenfél ellen.
Gábor ésszel játszott csatárt és egy jól irányzott lövéssel megszerezte a vezetést is.
Ezt követően már ketten vigyáztak rá, bele is szálltak volna, ha nem ugrik fel időben.
Volt egy veszélyes kapáslövése úgy 30 -ról, de a kapus ujjheggyel ki tudta piszkálni a léc alól.
Végül az ellenfél kiegyenlített, 1:1 -el zárult a meccs, de másnap híre ment a gyárban a dolognak és ezt követően tisztelettel néztek a dolgozók Gáborra.
A gyár tűzoltó parancsnoka munkaidőben egy tűzoltó autóval kivitte a tengerparti céges szaunába és sült kolbásszal is megkínálta fürdés közben.
Gáborka a hátizsákban kivitt fekete címkés cseresznyével kínálta a parancsnokot, akinek felcsillant a szeme, mert ott csak 15 km -rel arrébb volt ALKO bolt, ahol szeszes italt lehetett kapni.
Annyira jól sikerült a termelési gyakorlat, hogy a végén aláírattak vele egy finn nyelvű papírt - egy újításba vették bele csendestársként - és a havi munkadíjon felül felvehetett még +400 finn márkát is.
És azt is elnézték neki, hogy a kiszakadt zacskójú selejt kristálycukorból, sütemény cukorból is elemelt néhányat, hogy a Helsinki -ben dolgozó társainak tudjon vinni egy kis teába valót.
Kapott egy biciklit is, azzal ment be a fővárosba (30 km) hétvégéken a többiekhez.

Visszafelé a lejtős országúton olyan jól tekert, hogy másnap szólt neki az egyik finn kolléga - akinek autóval sikerült Gábort megelőznie - hogy azért csak tartsa be az előírt sebességhatárokat.