Featured post

A pöttyös terminátor

a robot monstrum Gyuri bácsi hosszas előkészületek után a szerelőszalag végére lökte grandiózus szerkezetét: a pöttyös terminátort. Az e...

24 July 2017

Kalandozások kora - 5. rész

kalandozások kora

vissza a 4. részre

Salzburg, 2015. tavasz, városnézés

Nyugdíjas

Salzburg három dologról nevezetes:


  • Mozart szülővárosa
  • Zenei fesztiválváros (Salzburgi Ünnepi Játékok)
  • Itt forgatták a világ egyik legsikeresebb filmjének tartott „A muzsika hangját”


Ott tartózkodásunk néhány napja alatt igyekeztük a legismertebb látványosságokat megnézni:


  • A Mirabell kastélyt és főleg a színpompás virágokkal teleültetett kertjét.
  • A várat (Hohensalzburg), ahová siklóval is fel lehet jutni.
  • A hellbrunni kastélyt, melynek parkjában 400 éves(!) vízi játék található. Ide érdemes esernyővel vagy esőkabátban menni, mert a látogatókat nem kímélve, teljesen váratlan pillanatokban beindulhat egy vízköpő, egy szökőkút, de az áldás egy kőasztal melletti ülőhelyen alulról is jöhet… Eredetileg a hercegérsek vendégeinek szórakoztatására szolgált, csakúgy, mint a makett méretű mechanikus színház, mely indítása után rengeteg aprócska ember és állatfigurát mozgat élethű módon.
A hellbrunni kastély parkjában áll "A muzsika hangja" pavilon, melyet a Leopoldskron kastélynál állítottak fel a szerelmi jelenetek forgatására.
  • A német határhoz közeli Untersberget, ahol az 1320 m szintkülönbséget az Unterbergsbahn drótkötélpályás felvonóval (lanovka) küzdhetjük le.
  • A Salzach folyót átszelő hidakat (az egyik korlátján szerelmespárok lakatjainak tömkelege).
  • stb.


Csak kiegészítésül: RailJet-el utaztunk (bő ötórás út) 4 napig érvényes kedvezményes retúr kirándulójeggyel.  

Bécs, városnézés több alkalommal

Nyugdíjas

Nem véletlenül hagytam utolsóként Bécset. Több alkalommal jártunk ott, így hosszabb időszakot fog át.


Legelőször 1988-ban, egy soproni nyaralás során egy 1 napos buszos kirándulás keretében, az akkor 9 éves gyerekeinkkel. (A világútlevelet akkor már bevezették, és  még néhány hónapig állt ugyan a vasfüggöny, de a Fertő tóhoz lejutáshoz még határsáv engedély kellett, viszont már a kutya sem nézte a papírokat.)


Nos, a városnézésen túl a fő úticél – mily meglepő - a Mariahilfer Strasse és a Shopping City Süd. Hát volt min csodálkozni, szinte megszédültünk a Shopping City bődületes árukészletét látva. Jut eszembe, akkor még volt vámvizsgálat, reggel az idegenvezetőnk azt javasolta, hogy visszafelé ajánlatos a vámosoknak egy két dobozos sört és/vagy egy karton Marlborot „ajándékozni”. Mi is betartottuk ezt a kérést. Hazafelé, amikor a vámosok felszálltak a buszra, a mi drágalátos Peti fiúnk jó hangosan megkérdezte: „Apu, mikor adjuk oda a vámosnak az ajándékot?”

A továbbiakban szinte minden variációban jártunk Bécsben: kocsival Sopronból (Schönbrunn), vonattal Sopronból, busszal Budapestről (éppen egy vasutassztrájk miatt nem vonattal), többször is RailJet-el Budapestről.


És természetesen majdnem minden alkalommal (tavasszal, ősszel, kora télen) a szokásos látnivalók: a Hofburg, a Ring, a Stephan’s Dóm, az Opera, a Práter, az Albertina, a Kartner Strasse, a Belvedere kastély, …


Itt említem meg, hogy a Kartner Strasse egyik mellékutcájában, a Maysedergasse-n van egy önkiszolgáló (vagy inkább svédasztalos) Rosenberger Restaurant, ahol igazi bécsi szeletet és Sacher tortát lehet enni.  (Vigyázat: nem ócsó a hely! A Rosenberger egyébként egy autópályák mentén üzemelő étterem hálózat.)


Legutóbb tavaly voltunk két napra, az adventi fényeket (nem a tömeget!) megnézni.

Nyugdíjas

21 July 2017

Kalandozások kora - 4. rész

Kalandozások kora

vissza a 3. részre

Tunézia, 2009. nyaralás (2.)

Nyugdíjas

Már megint Tunézia! Most Sousse-tól egy kicsit északabbra voltunk, mint 8 évvel korábban, Port El Kantaoui kikötővárosban.

A kellemes hőmérsékletű tenger, a kedves „bennszülöttek”, a szálloda magas színvonala és a hőség már nem volt újdonság. Viszont itt mozgalmasabb volt az élet, melyhez hozzájárult a kikötőhöz vezető út mentén egy hatalmas vidámpark, és az este leszállta után működő, zenélő és remek fényeffektusokkal megvilágított szökőkút rendszer.

Ami 8 évvel azelőtt elmaradt, azt most bepótoltuk. Részt vettünk ugyanis egy kb. félnapos tevegelős kiránduláson. 15-20 teve karavánszerűen poroszkál úgy 1 - 1 ½ órán keresztül egy hatalmas területet körbejárva, a hátukon lévő alkalmatosságon ülnek a turisták, fejükön a szervezők által kiosztott, fehér, burnusz szerű kendővel. Közismerten nem bírom a hőséget, különösen a tűző napon, úgyhogy én csak a kísérő „ekhós szekéren” ülve tevegeltem… A nejem viszont hősiesen végigcsinálta az egészet. Hab a tortán, hogy még puszit is lehetett adni a tevéknek, és aki nem vigyázott, annak nyelvesre sikeredett. A fő attrakciót követően megvendégelték a társaságot üdítőkkel és földbe ásott gödrök agyaggal kitapasztott oldalán sütött kenyérrel (a nevére már nem emlékszem).

Most megnéztük Monasztirt, ahová taxival mentünk. Út közben érdekes volt látni az út melletti sólepárló telepeket.

Amit viszont mindkét alkalommal kihagytunk, az a kétnapos fakultatív szaharai kirándulás. Nem akartuk a remek környezetet és a félpanziót otthagyni egy hosszú, déli irányba  tartó oda-vissza buszozás, egy sivatagi szálloda és a berberek sziklába vájt, „műanyag” barlanglakásai kedvéért. Akik jártak ott, mesélték, hogy némelyikben még lapos TV is van… Na bumm, ez kimaradt, és azt is kihevertük, hogy nem láttuk a sivatagi hőségben az Atlasz hegységet és a Csillagok háborúja forgatási helyszínét sem. 

Berlin, 2010. ősz, városnézés

Nyugdíjas

Berlin egy csoda. Ha az ember a várost járja, óhatatlanul érzi, hogy a németek a dicstelen XX. századi múltjukkal tudtak és mertek szembenézni (!) és miután ezen túltették magukat, egy csodálatos európai metropoliszt varázsoltak a városból.

Persze rengeteg hely van, amely a múltra utal, de valami fantasztikus kulturált módon alakították át és mutatják meg az oda látogatóknak.

Rengeteget császkáltunk: megnéztük a csodálatos, többszintes Főpályaudvart (Hauptbahnhof), melyben rengeteg lift és piktogram könnyíti meg a tájékozódást, az Alexanderplatzot, természetesen a TV tornyot, A Ku’damm bevásárló utcát, a Vilmos templomot, a berlini fal mementóként meghagyott részét, szinte eredeti állapotában a  Checkpoint Charlie-t (jobb oldali kép), a fal történetét bemutató múzeumot, a múzeumi negyedet, a  Brandenburgi kaput, stb.

A Reichstagnak (bal oldali kép) külön fejezetet lehetne szentelni. A kupolája üvegből van, melynek belső palástja mentén egy jó hosszú szerpentinen lehet felmenni egészen a tetejéig, miközben az egész város látszik madártávlatból. Az aljában pedig egy hatalmas üvegkorong, melyen keresztül belátni a parlamenti ülésterembe (középső kép).

Bár a németek nem a konyhájukról híresek, de adtunk a kulináris élvezeteknek is: a szállodánk (Hotel Lichtburg) közelében felfedeztünk egy steakhouse-t, ahol – igaz, meglehetősen drágán - olyan isteni steaket vacsoráztunk, amilyet sehol másutt. 

Koppenhága, 2012. tavasz, városnézés

Nyugdíjas

A képen a város talán legjellegzetesebb része – mondhatni szimbóluma – Nyhaven (magyarul új kikötő) látható. A csatorna mentén húzódó utca egyik oldalán a nagyon jellegzetes épületekben éttermek, büfék, kávézók, stb., velük szemben pedig a kerthelyiségeik. Mi éppen hétvégén jártunk ott, mind zsúfolásig tele turistákkal és dánokkal.

Koppenhágában is igyekeztünk minél többet látni, körbejártuk a  jellegzetes alaprajzú, ötágú csillagra hasonlító erődítményt, a Kastellet-et, ennek közelében a tengerparton a híres szobrocskát, A kis hableányt, a főteret a nagyon szép városházával, a világhírű vidámparkot, a Tivolit, az agyoncicomázott régi vámházat, a királyi lovardát, kastélyokat, stb.

Hajókáztunk is, a tengeröböl mentén nagyon mutatós modern épületek vannak. Köztudomású, hogy a dán építészet világszínvonalú.

A szállodánk (Hotel Absalon) környéke tele volt szexboltokkal, a kirakatokban mindenféle méretű és fajtájú hmmm… szexuális segédeszköz. Még mielőtt kapnám a kommenteket, hogy nyilván nem véletlenül laktunk azon a környéken, jelzem, hogy a booking.com -on nincs erre vonatkozó infó… A szálloda belső udvarán (itt lehetett dohányozni) viszont kedves műanyag állatkákba botlik az ember:

Nyugdíjas

London, 2013. ősz, városnézés 

Közel 200 db. fotó készült, melyekből képtelenség a legjellegzetesebbeket kiválogatni, úgyhogy ide most „csak” a Tower Bridge kerül:

Nyugdíjas

Olyan szállodát (Belmont Hotel) választottunk, amely nagyon közel van a Paddington pályaudvarhoz, ugyanis ide érkezik a Heathrow-ról a hasonló nevű expressz vonat. És büszkén jelentem, megtaláltuk a világ legkisebb szállodai szobáját. A hagyományos angol épületben jó meredek falépcsőn lehet csak felmenni, lift nincs. A lépcsőfordulók olyan szűkek, hogy bőrönddel nagy mutatvány a feljutás. A szoba pedig olyan piciny, hogy a két, hosszanti irányban párhuzamos ágyak között kb. 20 cm a térköz, a szekrénybe pakolni csak tornamutatványokkal lehet. A csúcs a fürdőszoba, mely egy darabból öntött műanyag fülke, a WC kagyló félig belóg a zuhany alá. Ősz lévén már elég csípősek voltak az éjszakák, a fűtést reggelig leállítják, az első éjjel majd megfagytunk. Csak reggel jöttem rá, hogy a szintén hagyományos angol ablak felső része és a tok között kb. 20 cm-nyi rés volt, mert a felső rész egyszerűen lecsúszott, a riglije el volt törve. De a műszaki vénám itt is működött, sikerült a felső részt kiékelni, így a probléma elhárult.

A városbéli felfedezéseink, a rengeteg közismert látnivaló, a London Eye, a székesegyházak, a Buckingham palota, a fantasztikus metróhálózat feledtették a szállodai körülményeket.

Külön megemlítem London „Rózsadombját”, a Belgravia negyedet, amely közel sem domb, viszont a feltűnően puritán, kívülről egyáltalán nem csili-vili, ugyanakkor elegáns és remek állapotban lévő, többnyire fehér épületek környékén csak Rolls Royce-okat, Ferrarikat, Lamborghini-ket látni…

És hát a híres-nevezetes Hyde Park, ahol a legnagyobb élményt a rengeteg mókus jelentette, melyek olyan szelídek, hogy kézből lehet etetni őket.

Röviden és tömören: London az London!

18 July 2017

Gabi bácsi az aranykezű ezermester (SE)

bonus track, special edition

A lomtalanítást követően egy 8 napos garázs átrendezés és hulladékeltávolítás következett, amelynél elértem pályám zenitjét:
  • 3 műanyag szekrény összepattintását követően új rend állt elő (The New Order)
ilyen volt
Nyugdíjas
Nyugdíjas
Nyugdíjas
Nyugdíjas
 és ilyen lett
Nyugdíjas 


Nyugdíjas
és közben az aknadeszkák lazúrozva
Nyugdíjas
a repedt aljú vödör felemelését követő kerítés betonfesték szétömlés szétkenésse a Réka felső tetején, teljes garázskifestés

Nyugdíjas

Nyugdíjas
a födém befóliázva macska és vakolathullás ellen,
kertvégi villanyhálózat hiányában LED, allítható, mozgésérzékelős, elemmel működő fényár a kocsiból kilépve a szekrények vonalában

Nyugdíjas


De a zseniális, értékelemzésen átesett, a sales parkolását segítő igazi FLESS !!
(szabadalmi oltalom alatt, trade mark)


Nyugdíjas

Fő elemek
  1. kiürült nagyméretű tejfölös doboz
  2. kb. 1 m hosszú puha/keményfa rúd
  3. két marék apró, rozsdás (ízlés szerint fa- ill. fém) csavar, szög
  4. papp&dekli dobozból kivágott hátlap
  5. A4 -es feliratos lap műanyag, lefűzhető genoterm -ben, pára ellen lezárva
  6. 2 db facsavar és alátét
  7. tűzőgép
  8. kacorkés
Összeszerelési utasítás
  1. üres tejfölös dobozba beállítjuk középre a farudat
  2. enyhe szóró mozdulattal körbeöntjük a rozsdás csavarokkal, szögekkel
  3. kacorkéssel négyzetes alakban kilyukasztjuk a tejfölös doboztetőt
  4. a doboztetőt ráfűzzük a farúdra, a dobozt kattanásig lezárjuk
  5. facsavar/alátét párosokkal felerősítjük a a papp&dekli hátlapot a rúdra kb. 1 m -es tetőmagassággal (crossoverek -nél, ZIL teherautóknál ez értelemszerűen növelhető)
  6. a fóliába bújtatott, oldalán párazáró tűzéssel előzetesen legyártott feliratot 5 éve beszáradt papírragasztóval a hátlaphoz erősítjük
  7. a kész szerkezetet a várható rendszámközép vonalában, a garázshátfal előtt 20-30 cm-es biztonsági távolságban elhelyezzük
 A használat egyszerű
  • a garázsba tartó autó vezetője mintegy 5 km/h sebességgel közepeli a rudat, majd 1-2 km/h sebességgel, koccal érintést vesz
  • a tábla rezdülésekor satufék, kézifék, motor gyújtás elvétele (benzinesnél, a hibrid, villamos és diesel hajtásoknál értelemszerűen)
 Felhasznált szakirodalom:
  1.  Módszeres géptervezés (1977, egyetemi jegyzet)
  2. Ház-Kötőelem I.: Recycling method's in daily life of unused srews (Pléhboj, XXII. évf. 11. sz., középső, kihajtható poszter)
  3. F. Árpád: Az értékelemzés alkalmazása a magyar háztartásokban (2018, Magvető Kiadó)

A termék fényesen igazolta létjogosultságát !

16 July 2017

Kalandozások kora - 3. rész

kalandozások

vissza a 2. részre

Rodosz, 2006. nyaralás

Nyugdíjas

A szokásos utazási iroda szervezésében repülős út. A sziget a Dodekanészosz szigetcsoport legnagyobb tagja, fővárosa Rodosz.


A szállásunk egy „bazi nagy görög” szállodában volt a fővároshoz viszonylag közeli helyiségben, Falirakiban, all inclusive ellátással. A szálloda méreteihez igazodva rengeteg vendég volt természetesen, úgyhogy elég nagy volt a nyüzsi. A strandján  volt egy bár, ahol igencsak rászoktunk a görög jegeskávéra, a frappéra.


Itt is béreltünk autót, így több helyen jártunk és persze ahol lehetett, kipróbáltuk, milyen ott a tengervíz: Charaki beach-en, Kamirosz beach-en, Lindoszban, a Pillangók völgyében (itt, ebben a vízesésekkel tarkított szurdokban nyáron több tízezer medvelepke található), és a fővárosban. Ez utóbbi arról nevezetes, hogy egykoron itt állott a világ hét csodájának hatodik tagja, a Kolosszus. A lábai helyén most a kikötő bejáratánál két obeliszk található (ld. a jobb felső képen).


Málta, 2006. tél

Nyugdíjas

Ez kérem egy kakukktojás! A feleségem iskolájának (az egykori Varga Jenő Közgazdasági Szakközépiskola) néptánc csoportja benevezett egy fesztiválra Málta fővárosába, Vallettába, melyet 2006. Karácsonya után Szilveszter napjáig rendeztek. Lehetőségünk adódott, hogy elkísérjük a csoportot, végignézzük a próbáikat, a hivatalos fellépésüket. Jómagam rengeteget videóztam, miközben teljesen kikupálódtam néptánc fronton. Egy kis ízelítő (kb. 4 perc) a műsorukból itt tekinthető meg: videó részlet.


Persze úgy intéztük, hogy jusson idő maszek programokra is.


A picinyke szigeten, melyen a történelme során a fél világ átviharzott, jócskán akad látnivaló, így megnéztük a Marsa, Mdina, Rabat, Mosta, Marsaxlokk nevű városkákat és alaposabban a fővárost, Vallettát is. Áthajókáztunk a szomszédos, még kisebb szigetre, Gozóra is.


A klímája télen remek, Szilveszter délutánján egy szál pólóban napoztunk a szálloda erkélyén, lehetett úgy 18 fok.


A tömegközlekedést csak autóbuszokkal oldják meg. Ráadásul nagyon jópofán felújított muzeális darabok, és nincs közöttük két egyforma.


A máltaiak nagyon vallásosak, a válás náluk ismeretlen, szóval népesek a családok. Tapasztaltuk, hogy Újév napját úgy ünneplik, hogy kora délután minden család elvonul egy étterembe, és ott eltöltenek 3-4 órát. Erre az időszakra a buszok is leállnak egyébként.


Amszterdam, 2007. ősz, városnézés

Nyugdíjas

Ezt a néhány napos maszek kirándulást is a szokásos módon szerveztük: szálláshely és repülőjegy foglalás az interneten.


Bár az 1. részben már ismertetett Benelux körút során már jártunk Amszterdamban, de akkor csak annyi időnk volt a városra, hogy berohantunk a Rijsk Múzeumba, célzottan az Éjjeli őrjáratot megnézni, majd egy-két órát eltöltöttünk egy gyémántcsiszoló üzemben, ahol vásárolni is lehetett egy hermetikusan lezárt páncélszobában, melyben kb. egy órát kellett bent tartózkodni, mialatt élő ember se ki, se be…
Most bepótolhattuk az akkori elmaradásokat, így nap mint nap oda vissza kb. 1/2 -1/2 órákat vonatoztunk Haarlem (itt volt a szállodánk) és a főváros között.


Reggeltől estig kószáltunk a városban, miközben – többek között - megnéztük a híres-nevezetes csatornákat (hajókáztunk is, akkor láttuk Anna Frank házát), végigsétáltunk a pályaudvarnál kezdődő Damrakon, mely az amszterdami Madame Tussauds Múzeumot is érinti, a nevezetesebb épületeket, a virágpiacot, a hírhedt vöröslámpás negyedet, ahol meglepő módon inkább éltes korban lévő „hölgyek”  kirakatban kelletik magukat. A Rijsk Múzeumba felújítás miatt csak kilométeres sorbanállás után lehetett volna bejutni, így az most elmaradt…


Azt tudtuk, hogy Hollandia a népek olvasztótengelye, Amszterdam igazi liberális, multikultúrális város (legalábbis akkor az volt…), tele száguldozó kerékpárosokkal, akik abszolúte nem figyelnek a mezei gyalogosokra, ha nem ugrasz el előlük, akkor jaj neked! Viszont nagyon meglepett, hogy borzasztó szemetesek az utcák, térdig gázoltunk az eldobált italos dobozok és McDonald’s-os zacskók tengerében…


Kos, 2008. nyaralás (repeta)


Ahogy a 2. részben említettem, a 2005-ös kosi nyaralásunk annyira jól sikerült, hogy egy az egyben megismételtük. Minden ugyan olyan volt, mint 3 évvel korábban, így új információval sem tudok szolgálni.

12 July 2017

Kalandozások kora - 2. rész

körutazások

vissza az 1. részre
Horvátország, 2003. nyaralás

Nyugdíjas

Dalmáciában, Zadartól délre egy kis faluban, Sveti Filip i Jakov-ban szálltunk meg egy apartmanházban, melyet egy magyar utazási iroda üzemeltetett. Saját autóval mentünk, de akkor csak Zadar (ma Zára) előtt volt kb. 20 km-nyi autópálya, így az egész utat 2x1 sávos főúton, hol araszolva, hol meglódulva tettük meg a bődületes hőségben. Ráadásul szombaton, amikor Horvátországban mindenütt turnusváltás volt…

A szálláshelynek (amúgy first class) volt ugyan saját étterme, de személyzethiány miatt nem üzemelt, így a félpanziós ellátásunk egy közeli étteremre hárult. Mit mondjak, a kaja borzalmas volt.

És mindenütt hatalmas embertömegbe botlottunk. Például a Krka vízesés aljánál, a tó környékén annyi szabad hely nem volt, hogy egy törölközőt leterítsünk…

Kiránduló hajóval átruccantunk Kornati szigetére ahhoz a kis tóhoz, ahol egykoron az NDK-s filmsztár(!), a szerb származású Gojko Mitić főszereplésével „Az Ezüst-tó kincsét” forgatták. Akkora volt a hőség és a szárazság, hogy még rágyújtani is tilos volt, nehogy az egész környék lángra lobbanjon…

Szánjuk-bánjuk, de egy nappal előbb, már pénteken hazaindultunk, elkerülendő az odafelé tapasztalt autós rémálmot.

Szumma szummárum: sajnos rosszkor voltunk rossz helyen!

Kréta, 2004. nyaralás

Nyugdíjas

A legprofibb (német) utazási iroda szervezésében repülős út, szállás az Astir Beach Hotelben (Gouves, Heraklion).

Itt autót is béreltünk (Toyota Yaris), mellyel bebarangoltuk a sziget nagy részét: Gouves, Agios Nicolaos, Rethimno, Elounda, Lerapetra. Ez utóbbi a sziget déli oldalán található, és olyan remek volt a tenger, hogy ez lett életünk legemlékezetesebb fürdőzése.

Természetesen terveink között szerepelt Knósszosz (az egykori Minószi civilizáció központja) bronzkori épületegyüttesének megtekintése is, ám elvétettük az útirányt, úgyhogy ez az élmény lemaradt… Akkor még nem volt Emese (így becézzük a GPS-t a „Köszönjük Emese!” mintájára), térkép (főleg görög feliratos) olvasásban pedig egyikünk sem kapna aranyérmet…☺

Kos, 2005. nyaralás

Nyugdíjas


Szintén a már említett utazási iroda szervezésében repülős út a piciny görög szigetre, mely 40 x 8 km-es méreteivel és 34.000 fős lakosságával a Dodekanézosz szigetcsoport sorrendben harmadik tagja.

A fővároshoz (mily meglepő, azt is Kosnak hívják) közeli Continental Palace szállodában laktunk, melynek parkját csodálatos leander bokrok (ld. bal oldali kép!) övezik. Innen pedig csak egy ugrás a tenger. Két fürdés között a leander bokrok alatt, a hűsítő árnyékban ejtőztünk.

Hozzáteszem, a szigetnek remek a klímája. Bár nyáron meleg van, de az állandóan fújdogáló szél igazán elviselhetővé teszi azt.

Kostól csak egy köpésnyire van a török kikötő- és üdülőváros, Bodrum. Hajóval átmentünk megnézni, nagyon kellemes és szép hely. A nejem nagy örömére jártunk a bazárban is…

Egyszóval a Kos-i nyaralást annyira élveztük, hogy 3 évvel később újráztunk. (Ugyan az a szálloda, ugyan azok a leander bokrok, stb., …)

Athén, 2005. ősz, városnézés

Nyugdíjas

1988-ban és 89-ben már jártam hivatalos kiküldetésben Athénban (a BRG-ből SHR 400 ügyben). Akkor megígértem a nejemnek, hogy oda egyszer kettesben is el fogunk menni. Nos, betartottam az ígéretemet, igaz, erre csak 16-17 év után került sor…

Teljesen önállóan szerveztük az utazást: a neten foglaltunk szállást és repülőjegyet (MALÉV!) is.

Már a korábbi útjaim során az volt a benyomásom, hogy a város nem szép, viszont annál érdekesebb. Most minden nevezetességet megnéztünk: az Akropoliszt, a vele szomszédos Akropolisz  Múzeumot, a Likavitosz-hegyi picinyke ortodox templomot, a Parlament előtti Syntagma teret és az őrségváltást (jelzem, nem egy akármilyen ceremónia), a régi olimpiai stadiont, a „kellemes” illatokat árasztó halpiacot, az Omonia teret, a hatalmas kikötőt (Pireusz), az ősi Agorát, stb.

Mivel a 2004-es Olimpiát követő évben jártunk ott, direkt megnéztük az egyik olimpiai centrumot, mely – ha jól tévedek – a korábbi repülőtér helyén épült. Ebben a komplexumban kapott helyet az uszoda, a velodrome, a tenisz centrum, az olimpiai stadion. Sajnos már akkor látszott, hogy mindez előbb-utóbb az enyészeté lesz. Vélhetően a 2004-es athéni Olimpia megrendezése is közrejátszott abban, hogy Görögország államcsőd közeli helyzetbe került…

9 July 2017

Kalandozások kora - 1. rész

körutazások

Sarti, 1997. nyaralás

Nyugdíjas

Első görögországi nyaralásunk, még a gyerekekkel plusz egy osztálytársnőjükkel, összesen öten mentünk, szervezett buszos utazással. (Adri kutyánk ez idő alatt volt a már említett kutya panzióban…)

Odafelé kb. 26 óra (!) volt az út, mert Macedónián nem engedtek keresztül száj- és körömfájás járvány miatt, így Szerbiából Románia és Bulgária felé kerülni kellett. Hab a tortán, hogy a busz klímája rendszeresen befagyott, a sofőr eltévedt Romániában és éjjel a bulgár-görög határon a bulgár határőrök édesdeden aludtak, így legalább 4 órás üresjárat is volt. Nos, ekkor fogadtuk meg, hogy többet busszal nem utazunk ilyen messzire, de ahogy később majd írok róla, ezt nem sikerült teljes mértékben betartani.

Viszont a remek apartman (árnyékos, nagy terasszal, ahol mindig lágy szellő fújdogált), a hosszan elnyúló széles homokos part és a csodálatosan tiszta, kellemes hőmérsékletű tenger mindenért kárpótolt.

Egy közeli étteremben félpanziós ellátást kaptunk, ebédre pedig a fantasztikus teraszon zacskós levest és gyümölcsöt (mily meglepő, főleg görögdinnyét) ettünk. A lányok vacsorára pedig állandóan tintahalat kértek…

Benelux körút, 1999. nyár

Nyugdíjas

A nyár ellenére ez egy – mily meglepő, buszos - városnéző körút volt, egy utazási iroda szervezésében. A feleségemmel ketten vettünk részt rajta, az idegenvezető információi alapján arra számítva, hogy fent északon nyáron is hűvös van és állandóan esik az eső. Ehhez képest végig ragyogóan sütött a nap és 30-31 fokos kánikula volt!

Az útvonal: Budapest – Ausztria - Németország (1 éjszaka Straubingban) – Luxemburg – Belgium (3 éjszaka) – Hollandia (4 éjszaka) – Németország – Ausztria – Budapest.

A belgiumi (Zaventem) és a hollandiai (Rotterdam) szálláshelyekről csillagtúra szerűen az alábbi helyeken jártunk:

  • Belgium: Antwerpen, Brugge, Brüsszel, Gent, Leuven, Mechelen.

  • Hollandia: Amszterdam, Delft, Hága, Gouda, Marken, Rotterdam, Utrecht.

Németországban odafelé menet Passauban és Regensburgban rövid időre megálltunk, visszafelé jövet pedig megnéztük Kölnt.

A belgiumi és a hollandiai szálláshelyek a Campanile szállodalánchoz tartoztak, a szobák berendezése teljesen egységes, nem beszélve az isteni svédasztalos reggelikről…

Nagyon rátermett, fáradhatatlan hölgy volt az idegen vezetőnk, rengeteg információt kaptunk tőle, állandóan beszélt, viszont cserébe minden templom minden zugát megmutatta. Na, az amúgy is fárasztó kiruccanások miatt bizony előfordult, hogy leváltunk a csoporttól, és mentünk a magunk feje után.

Volt egy rendkívüli kalandunk is Brüsszelben. Amikor leparkolt a busz, arra kértek mindenkit, hogy semmi értékes holmit ne hagyjunk fent, mert bár bezárják az ajtókat, de az ördög nem alszik… A csoport nagyon fegyelmezetten eleget is tett a felhívásnak. Ám amikor visszamentünk a buszhoz a megbeszélt időre, az egyik sofőr ijedt arccal közölte, hogy a buszt feltörték, és szánja-bánja, de ő bizony csak bent hagyta az üzemanyagpénzt és az útlevelét is. Persze mindkettőnek lába kélt… Így egy fél nap arra ment el, hogy az egész csoporttal elfurikázott a Magyar Nagykövetségre ideiglenes útlevelet és üzemanyagra valót  szerezni…


Korfu, 2000. nyaralás


Nyugdíjas

Repülős út, a Jorgosz Travel szervezésében. Ha egy-két héttel később mentünk volna, a Jorgosz csődje miatt izgalmas lett volna a hazaút…

Híréhez méltán valóban a zöld sziget, a tengerpartja főként kavicsos, sziklás, úgyhogy nem égette a talpunkat homok. Előtte pár nappal rossz idő volt, így a megérkezésünkkor rettenetesen hideg volt a víz, ahogy mondani szokták, 1-2 centis ☺. Mi csak azért is megmutattuk, hogy kiálljuk a próbát, a partról hüledező szemmel figyelték, belefagytunk-e már. Később aztán kissé felmelegedett, viszont nagyon száraz, szeles idő volt, a környéken erdőtüzek pusztítottak.

Beneveztünk egy fakultatív hajókirándulásra is. Tett egy félkört a sziget északi részén, majd két helyen lehorgonyzott: egy homokos részen ebédet kaptunk, egy öbölben pedig remek fürdési lehetőség adódott.


Tunézia, 2001. nyaralás

Nyugdíjas

A szálloda Monasztirtól (itt található a nemzetközi repülőtér) északra, a legnépszerűbb üdülőhelyen, Sousse-ban volt. Kicsit tartottunk a helytől, hiszen ez „mégiscsak” Afrika, de abszolút biztonságos, tele kedves arabokkal, főleg a szálloda környékén. A saját strandjára belföldieket a személyzeten kívül be sem engedtek.

Az egyik este besétáltunk a bazár negyedbe, ami éppen akkor zárt, de atrocitást abszolúte nem tapasztaltunk. (Persze ez még jócskán az Arab Tavasz előtt volt…)

Részt vettünk egy fakultatív buszos kiránduláson is, mely során megnéztük a fővárost, Tuniszt, a híres-nevezetes Karthágót, és annak egy - talán Szentendrére legjobban hasonlító - részét, Sidi Bou Said-ot.
Amit viszont nagyon nehéz elviselni Tunéziában, az a rettenetesen páradús, igazi trópusi meleg. (Amikor az ember kiszáll a repülőből, könyökölni lehetne a nehéz levegőre…) De nagyon csalóka, mert egyúttal mindig fúj a szél, főleg a tengerparti Karthágóban, ahol majdnem rosszul lettem a nagy hőségtől.

Az elmúlt 30 nap slágerei