Gabi bácsi termelési gyakorlaton

a technikumban nyáron kötelező volt

A Landler -es és az előtte lévő nyári szünetekben 1 hónapot igazoltan termelési gyakorlaton kellett tölteni és a végzett tevékenységről rövid összefoglalóval zárni.
Ezek konkrét helyét a tanulók - a szülői kapcsolatokat is igénybe véve - választották ki.
Gabi bácsi a nyári szünetben az alábbi helyeken fordult meg Franci bácsi és egy a házban gyakran megforduló szemészorvos (!!!) segítségével:

• MOM (egykoron Magyar Optikai Művek) óragyártó részlege, tömeggyártás. A magas szintű szakmai feladat az ébresztő órák fogaskerék tengelyének csapágy részének méretre szabályozása volt. Egy előre forgácsolt tengelyt kellett egy patronba befogni és a csapágy részre egy gyorsan forgó edzett tárcsát kellett rányomni. Ütköző nem volt, csak érzésre, gyakorlatból. Viszont egy furat sablonban lehetett ellenőrizni a megy-nem megy méretet. Gáborka az elején több selejtet gyártott, mint jót, a művezető csak Franci bácsira való tekintettel nem zavarta el. Pedig Gáborka már az első hét után elmenekült volna, látva a napi nyolc órában ezen rabszolga munkát végzők fáradt, nyúzott arcát. Bár Gáborka a MOM mellett lakott, de meg kellett kerülni az egész tömböt és gyakran késve blokkolt a kártyáján

• szintén a MOM, de a most kísérleti üzem, ami felett volt Franci bácsi irodája (itt gyártották le neki a házi TT-Zeuke villanyvasúthoz a váltókapcsoló dobozt), ezért Gáborkával itt is óvatosan jártak el. Egy éppen  szükséges, rézlemezből hajtogatott alkatrészt készítettek vele. Ez már jobban ment, miután befejezte, beállították egy optikai mérő berendezéshez, ahol a többiek által gyártott elemek mérethelyességét ellenőrizte. Több mérethibás alkatrészt fedezett fel, így a dolgozók morogtak rá, de Franci bácsi védőhálója stabilnak bizonyult (egy alkalommal itt érte a hír a Varsói Szerződés csehszlovákiai bevonulásáról és látta Franci bácsi elsápadt arcát is).

• mivel a MOM -ból már elege lett, ezért a házból egy szemorvos segítségével elment a Csengeri utcai szakorvosi rendelőbe orvosírnoknak is. Kapott egy fehér köpenyt, ami a bokájáig ért és ő szólította be a betegeket, írta a lediktált anamnézist, therápiát is a beteg kartonjára. Gond csak akkor volt, amikor a rendelő orvos elkezdett latinul diktálni és Gáborka rendszeresen betűztette velük a latin szavakat. Ez sokszor jelentősen lelassította a vizsgálat időtartamát, de az orvosok rezignáltan viselkedtek Gáborka irányában. Néhány alkalommal a behívott betegek egy-egy 20 Ft -ost csúsztattak a köpenye zsebébe, mert azt hitték, hogy ezzel jobb szolgáltatást kapnak, vagy orvosnak hitték. Az orvosok érdekes egyéniségek voltak, az egyikük (Wágner doktor ?) úgy nézett ki, mint egy tenisz, ill. síoktató, a decens nők szeme felcsillant a beavatkozás alatt és az egyik kis csinos asszisztenssel is gyakran átmentek egy másik helyiségbe konzultálni. De a latin nyelvtudás hiányának ellenére Gáborkát azért szerették, mert rendben tartotta a kartonozó fiókokat, minden karton a helyére került, nem úgy, mint a szakképzett asszisztensek beavatkozása után

Úgyhogy P. Howard után szabadon:

"ez egy komoly hely volt, ott már orvost is öltek"