A szicsíliai kaland (Syracuse)

borús idő kiránduláshoz

Gabi bácsiék 7:00 -ra az elsők között érkeztek a reggelihez, mert 8:00 -ra házhoz jött az idegenvezető.
A reggelire - és a vacsorára - való jogosultságot egy elektronikus eszközzel ellenőrizték, tehát vinni kellett minden esetben a szoba nyitásához kapott kártyát.

Az idegenvezető (Attila) és a sofőr (Pippo) pontosan érkezett, de a szállítóeszköz (Alfa156) már egy kis riadalmat keltett a Gabi bácsiban, aki a bal hátsó ülésen foglalt helyet.
Hát ez az autó nem illeszkedett be az eddig használt Mercedesek sorába:

• elől-hátul meg volt roppantva a lökhárító
• és az oldalán is volt néhány fullkontakt nyom
• menet közben a nagyobb bukkanóknál a bal hátsó lengéscsillapító már nem állt a helyzet magaslatán, Gabi bácsi attól rettegett, hogy a kerék vagy kidurran a súrlódásoktól, vagy beköszön az utastérbe. Olyan fémes csattanások hallatszottak, mintha egy köteg hanyagul betett laposvas lenne a csomagtartóban

 (a kép illusztráció, de nincs messze a valóságtól)

De Pippo ügyet sem vetett rá, hozta az itt szokásos 130-140 -et, szerencsére csak 80 km -es távolságot kellett túlélni.
Az olasz közlekedés amúgy is sajátos:

• a jobbkéz szabályt átugorták a tankönyvben, úgy kell befurakodni a balról jövő kocsisorba, ettől a sok oldalajtó horpadás
• a régebbi autók mind meg vannak húzva a sok keskeny utca következtében
• az idegenvezető felhívta a figyelmet, hogy az indexelés senkit se tévesszen meg, lehet, hogy beleakadt a mandzsetta a karba
• az országúton a záróvonal csak dekoráció, a szaggatottat középre veszik és úgy száguldoznak
• a visszapillantó tükröt csak a nők használják a pirosnál a rúzsozáshoz
• rengeteg a kisautó és a motorkerékpár, utóbbiaknál sokszor a kiskutya is helyet foglal a lábrésznél

Alig indultunk el, Attila már belekezdett a történelmi összefoglalóba - el kell ismerni, hogy széles körű tudással rendelkezett - és olyan lendületesen beszélt, hogy a sales is csak nehezen tudott közbeszólni. Meg is rökönyödött: "hogy lehet, hogy a jelenlétemben más is szóhoz jut ?" De az Attila is hátra hőkölt: "ki ez a nő, aki el akarja venni a kenyerem ?"
Az alábbi helyekre jutottunk el:

• egy jelenés hatására megépített modern beton templom
• ásatási terület áldozati szentély romok, romszínház és kőfejtő, aréna, küzdőtér
• óváros és a kikötői rész, piac halakkal és sok mással (a sales vett egy kék-rózsaszín legyezőt kislánykorához illő színekkel és egy bőrövet, amelyet lealkudott az eredeti ár fele alá)

Itt most nincs mód az Attila által elmondottak részletes kifejtésére, inkább jöjjenek a képek.

 

A modern templom, hatalmas méretek, az alapszinten 6.000, az altemplomban még

 +11.000 férőhely a híveknek

 Az áldozati szentély 160 áldozati marha levágásához, utána vidám ökörsütés

 
A köveket a különböző hódítók és támadók máshová elhordták 

 A romszínház

Hátul, fent a "barlang BÜFÉ".

Az előadás szünetében forrásvíz üdítő, ma már nem ajánlott inni belőle

 

A kőfejtő az építkezésekhez

 A visszhangja remek

Séta az óvárosban és a kikötőben

 "Én egy virág vagyok", írta:Troppauer Hümér (P. Howard)

 
A tengerparti rész

 

A tengerparti sétány

 

A Főtér

Templom a Főtér -en. A történelem során földrengés és az ott járt hódítók közül aki csak tehette, átalakította, bővítette.

Szerencsére 1945 -ben az amerikai csapatok nem építettek egy megdonalds -ot a főoltár mögé.

Bár a Gabi bácsi közismerten nem szereti a poros régi köveket, amik nincsenek drájvittal felújítva, de ezt a kirándulást még elfogadta, mint határesetet.

 

Viszont az eredetileg tervezett cataniai kirándulás már törölve lett.