Néhány szó Gyuri és Gabi bácsi büntetlen előéletéről.
Már több, mint 50 éve ismerik egymást. 1968-ban együtt kezdték a technikumot. Nemcsak osztálytársak, hanem padtársak is voltak.
Mivel mindketten felvételt nyertek a Műegyetem Gépészmérnöki Karára, előtte ún. előfelvételisként 11 hónap sorkatonai szolgálatot is mért rájuk a sors.
Csak a poén kedvéért: természetesen egy században szolgáltak.
(De - szerencsére - azért nem egy ágyban aludtak ...)
(De - szerencsére - azért nem egy ágyban aludtak ...)
Az egyetemet nem azonos tankörben fejezték be, mert más irányba szakosodtak:
- Gabi bácsi a gépszerkesztő,
- Gyuri bácsi pedig a műszertechnika (finommechanika-optika)
Azóta osztálytalálkozókon találkozgatnak, csetelgetnek, blogolgatnak (egyszer Gabi bácsi véletlenül felhívta a Gyuri bácsit telefonon, mert ráfeküdt a mobiljára és kiment a hívás), de alapjában mindketten a saját életünket élik.
2016 őszén mentek nyugdíjba. Csak a rend kedvéért, azért a Gyuri bácsi neve szerepel a blog címében elől, mert 1 nap híján egyidősek, Gyuri bácsi 1 nappal idősebb, de generációs problémák nincsenek közöttük ...
És nemrég mindketten ráléptek a "67 -es" útra.
Gabi bácsi egy hirtelen támadt - és szokása szerint át nem gondolt - ötlete alapján kezdtek el közösen blogot írni.
Hiszen a nyugdíjasoknak "idejük mint a tenger".
Hiszen a nyugdíjasoknak "idejük mint a tenger".
