Magunkról

Néhány szó a büntetlen előéletünkről.

Nemrég szabadultunk, de már bánjuk !


Már több, mint 50 éve ismerjük egymást a Gabi bácsival. 1968-ban együtt kezdtük a technikumot. Nemcsak osztálytársak, hanem padtársak is voltunk.

Mivel mindketten felvételt nyertünk a Műegyetem Gépészmérnöki Karára, előtte ún. előfelvételisként 11 hónap sorkatonai szolgálatot is ránk mért a sors.

Csak a poén kedvéért: természetesen egy században szolgáltunk.
(De - szerencsére - azért nem egy ágyban aludtunk ...)

Az Egyetemet nem azonos tankörben fejeztük be, mert más irányba szakosodtunk:
  • Gabi bácsi a gépszerkesztő,
  • jómagam pedig a műszertechnika (finommechanika-optika)
ágazaton szereztük meg a diplomát.

Azóta osztálytalálkozókon találkozgatunk, csetelgetünk, blogolgatunk (egyszer Gabi bácsi véletlenül felhívott telefonon, mert ráfeküdt a mobiljára és nekem jött ki a hívás), de alapjában mindketten a saját életünket éljük.

2016 őszén mentünk nyugdíjba. Csak a rend kedvéért, azért az én nevem szerepel a blog címében elől, mert 1 nap híján egyidősek is vagyunk, sajnos én vagyok az öregebb...

Gabi bácsi egy hirtelen támadt - és szokása szerint át nem gondolt - ötlete alapján kezdtük el közösen ezt a blogot írni.

Hiszen a nyugdíjasoknak "idejük mint a tenger".

Az elmúlt 30 nap slágerei