akkor jöjjön a B is ...
Egy sokáig dobozban tartott magyar film híressé vált sorait idézve: 1968 -ban ismertem meg Gyuri bácsit, akkor még nem sejtettem, hogy közel 50 év múlva közösen fogunk blogolni.
Bár ez nem katonatörténeteket unalomig soroló blog, de egy gyöngyszem ide kívánkozik.
Gyuri bácsival közös, hosszú pados étkezőbe jártunk vasárnaponként, ahol a létszám következtében a padok között csak szűk folyosó maradt a közlekedésre. Az egyik szép tavaszi napon az egyik frissen bevonult újonc addig-addig botladozott a padsorok között, amíg az egyikben megbotlott és a mélyhúzott alpakkának látszó egybetálca friss húslevessel feltöltött tartalmát orvul, hátulról a Gyuri bácsi fejére és hátára borította.
Szegény Gyuri bácsi, amikor felpattant a meleg hátmasszázs következtében, pont úgy nézett ki, mint az ismert magyar keserű likőr reklámjában a tengerből kiemelkedő hajótörött lenyalt feje.
Frissen vételezett, olajzöld gyakorló felsője hátán csigatészták csúsztak-másztak, mintha az Állatkert terrárium csigaházának ápolója lenne és éppen sétára vinné kis kedvenceit.
De a többit most hagyjuk.
És csak egy régi csínyem a középsuliból.
Már akkor is gonosz kis legény voltam és egyik alkalommal a kék csomagolópapírba kötött könyvem belső hajtásából lecsíptem egy darabot és galacsinná gyúrtam.
Fondorlatos módon, valamilyen szamársággal a mellettem ülő Gyuri bácsit széles, színpadias hahotára kényszerítettem, majd egy jól irányzott dobással a szájában dobtam a gyúrt galacsint.
Szegény Gyuri bácsi !
Cikákolt is rendesen !
Nem lesz több katonasági és középiskolai történet !
VálaszTörlés