magyar népmese
Hát ahogy már említettem, Őfelsége I. Misi bácsi szívesen emlékezett vissza kobzos dalnok korszakára, legszívesebben rímeket faragott és körülvette magát bizalmi emberekkel és udvari bolondokkal (velünk).
Így egyik legfőbb bizalmasa az udvari kancellár volt.
A kancellár régebben király is volt, csak egy szerencsétlen vidéki körútja soron túl gyorsan hajtották az udvari hintót, beborultak az árokba.
Ebből adódóan a legközelebbi népi vélemény nyilvánítás alkalmával szóltak neki, hogy most egy darabig nem lehet a király, elégedjen meg a kancellári pozícióval.
Őfelségével volt egy titkos, de mindenki által tudott egyezségük: I. Misi bácsié a rímfaragás, de feltétlenül megbízik benne és a háttérben átengedi neki a fontos államügyek intézését és az udvari bolondok felett is diszponálhat.
Sajnos a feltétlen bizalom megadása nagyon veszélyes dolog, nem kellő tartású emberek ennek örve alatt mindenféle disznóságokat is elkövethetnek, hiszen úgyis nekik hisz a király.
Na a kancellár ki is használta a feltétlen bizalmat nemtelen cselekedeteinek végrehajtására.
Történt ugyanis, hogy amikor az ország lázadozó kisebbsége kereste a lehetőséget, hogy támadható embereken keresztül Őfelsége hatalmát aláássa, egy ilyen időszakban megpróbálták befeketíteni az ország vízi regattáinak felügyeletét ellátó kormányzót és ebből a célból mindenféle hamis híreket terjesztettek.
A gyanakodó kancellár (aki testével akarta védeni Őfelségét) egy alkalommal sunyi cselhez folyamodott.
Egy erre a speciális célra betanított hírvivő galambot engedett rá az udvari bolondok egyikére, hátha az a belső, a lázadóknak információt kiszolgáltató spion.
Szegény udvari bolond a galamb lábára neutrális korrekt, tényszerű és közismert válaszinformációkat ragasztott, majd visszaröptette a madarat. A madarat a kancellár csatlósai madárhálót vetve elfogták és a kancellár egyből kérdőre vonta az udvari bolondot, hogy miért nem szólt, hogy kívülről postagalamb érkezett hozzá ebben a feszült, válságos időszakban ?
A bolond egyből levette, hogy sunyi módon csapdába csalták, de azért nem szólt, mivel nem volt hozzászokva betegesen gyanakodó alakokhoz.
Hogy Őfelsége tudott-e erről, vagy sem, az örök homály maradt.
De voltak még hasonló esetek is.
Egy alkalommal két jó szándékú udvari bolond egy tisztázó, békülékeny beszélgetésre ment el a lázongók egy kisebb, megvezetett csoportjához, akik az ellen voltak feltüzelve, hogy a folyópart ne maradjon őssusnyás, hanem oda a bel- és külhoni megfáradt vándoroknak fakunyhókat építsenek.
Az udvari bolondok koordináló vezetője másnap be akart számolni tárgyszerűen a kancellárnak a beszélgetésről, de az leintette, hogy már mindenről részletesen tudnak, mert egy csatlósuk lázadónak öltözve, zsebében egy nagy teljesítményű papagájjal is ott volt és már reggel kiverték a a papagájból az ott elhangzottakat.
Milyen emberek az olyanok, akik a saját bizalmi emberükre is ellenőrző spionokat küldenek ?
Ilyeneket nem is szabadna a hatalom közelébe engedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Előre is köszönjük !
(az Ismeretlen / Unknown hozzászólásokat csak akkor publikáljuk, ha a kommentelő az üzenetben azonosítja magát a nevével)