"Álmok álmodói" Pusztai Ferenc (2)

in memoriam

Hát Édesapám, Pusztai Ferenc (Franci bácsi) a favagonból kiszabadult - már valamilyen állással rendelkező - szülők által indult el 1923 -ban világhódító útjára.
Pályafutása bizonyítja, hogy a legmostohább anyagi körülmények közül is - istenáldotta tehetséggel és az ehhez párosuló szorgalommal - ki lehet keveredni, mert a kitartó munka azért meghozza gyümölcsét, csak ki kell tudni ezt várni.

A Wikipedia bejegyzésben röviden van erről pár szó, sajnos egy korábbi változatát, amit még én is szerkesztettem, lerövidítették, de ez nem túl lényeges ma már.
Elég keveset sikerült ezekről megtudnom (vasárnapi apuka gyereke lévén).

Tehát elvégezve az oskolákat és a József Nádor végzős évfolyamával elmenekülve, külhonban folytatta előretörésének előkészítését. Nem volt azonban ez rózsaszirmokkal telehintve, látszott is az egyik térdénél a bekapott repeszgránát okozta forradás, ami egy begyógyult heg volt, nem okozott semmilyen mozgáskorlátozást.

Maga mögött hagyta a zsámbéki mozi újraindítását Misi bácsival, a geodézia világába ásta bele magát.

Voltak persze kis kényszerű kitérők is, az 50 -es évek pajkos világában egy kis plusz kereset reményében néhány kollégájával "GMK" -ban (😊) megtervezték egy vidéki kistelepülés közvilágítási rendszerét és az érte neki jutó, mintegy 30-40.000 Ft -ot (50 -es évek !) szerette volna boldogan elkölteni.

Néhány kedves honfitársa ezt megirigyelte tőle és feljelentették - így ha jól emlékszem a családi titkos kofferben talált, Anci néninek (Édesanyámnak) írt leveléből - 6 hónapot vizsgálati fogságban töltött egy kies műintézményben.
Erről nekem sohasem beszélt, csak egyszer, már nyugdíjas korában kérdeztem rá, mert a kíváncsi gyerekek mindig rákérdeznek a titkos családi ügyekre.

Gyuri bácsi is mesélt (a blog indítása előtt), hogy ő is volt hasonló helyzetben egykor.

És itt megállanék egy pillanatra, mert egy nagyon fontos üzenetem lenne a ratkós nemzedéktársaimnak:

Gyerekek !

Nénik és bácsik !

Azonnal valljatok be a gyerekeiteknek mindent, ne hozzátok őket halálotok után kellemetlen helyzetbe, törjétek fel az 50 -es években szüleinkbe beleerőszakolt titkolódzási dresszkódot !

Nehogy a Ti gyerekeitek is egy feltört gurulós bőröndből értesüljenek, hogy fiatal korotokban gyakran incselkedtetek a fizika szertárban az igazgató nénivel/bácsival és emiatt Nagyfán, vagy Tökölön voltatok hosszabb víkenden !

Franci bácsi a komoly dolgok mellett szintén játékos (homo ludas 😀) ember volt.

Lakására a találmányának katonai vonatkozásai miatt sok piros pizsamacsíkos szovjet tábornok járt, végigcsörgetve a lépcsőn fel- és lefelé a trombitarézzel bevont, csilingelő mellkas kitüntetéseiket.

Különösen a "Hős Szovjet Anya" kitüntetésük csörgött nagyot a Pasaréti úti társasház lépcsőházában.

Na akkor aztán folyt ott a vodka rendesen ! Apám később nevetve elmesélte, hogy ő a moszkvai látogatásai során megedződött, amikor vizespohárral kellett üríteni a vodkás tósztok alatt. Említette, hogy úgy vértezte fel magát, hogy előtte kereskedelmi mennyiségű savanyúságot tömött magába és ha már érezte a szédülés előszelét, akkor egy óvatlan pillanatban a földlabdás pálmafák tartójába öntötte a vizespohár tartalmát.

Nem is értették később a vendéglátók, hogy miért kell utána nem sokkal cserélgetni a kiégett növényeket !

Franci bácsi külön sportot csinált abból, hogy amikor vasárnapi apukaként este autójával hazavitt, előtte mindig feltankolt kedvenc Kőbányai -jából (azért a Gösser -t is megtűrte), mert nagy hazafi volt.

Hogy igaz volt-e, vagy csak lódított, azt nem tudom, de mondta, hogy többször megfúvatták vele a régi típusú szondát és elmagyarázta (mert ez az apák kötelessége), hogy hogyan kell vöröslő fejjel ügyesen melléfújni és bamba képet vágni.
Ha igaz, akkor egyszer nem sikerült a mutatványa, lefülelték, de mivel a MOM geodézia részlege hadiüzem szintű volt, gyorsan, egy közeli telefonfülkéből gyorsan riasztotta a vezérigazgatót. Rövidesen egy járőrkocsi érkezett és az igazoltató rendőrt visszavitték a bázisra. Apám szalonspiccesen még utánuk szólt: "köszönöm, hogy vigyáztak az autómra, amíg telefonáltam !"
Na ehhez már tényleg pofa kellett, de neki volt, ha szükségét érezte !

De az egy másik világ volt, bár nem sűrűn járt a május 1. -i, a rendszert támogató felvonulásokra, azért vigyáztak rá, mint az arany Doxa -ra.

Játékosságát bizonyította, hogy amikor megjelent nálunk is a TT-Zeuke 12 mm -es nyomtávú modell vasútja, akkor vett egy kezdőkészletet és azt egyre csak fejlesztette.

A hidegháború kellős közepén leállította a MOM kísérleti üzemét, mert egy billenőkapcsolós irányító pult kellett neki, amivel a váltókat és a vagon szétkapcsolókat irányítottuk.

Azt mondtam, hogy irányítottuk, mert névleg nekem vette a vasutat, de nem vihettem el tőle, mert ő tudta, hogy a villanyvonat és a női mell között semmilyen különbség sincs: mindkettőt a gyermekeknek találták ki, mégis a felnőttek játszanak vele.

Néha tapasztaltam, hogy a kollégái szerették és tisztelték, mert jó társasági ember volt, kisugárzással rendelkezett, de voltak mások előtt korlátozottan igénybe vehető részei az életének.

Pl. nem véletlen, hogy életében három autója volt, TRIUMPH, TOYOTA és NISSAN, de mindegyik 2 ajtós volt, nehogy csak úgy bevágódjon valaki a háta mögé.

 

Ahogy már korábban mondtam, Franci bácsi szakmai tevékenységéről mi a gyerekei keveset tudtunk, sok részlet később állt össze, ahogy időnként felelevenítettük a múltat.

Eljutottak hozzánk ezekből legendának tűnő, de nagy valószínűséggel valóságtartalommal is bíró részletek.

Mesélik a nagy találmányáról, a Gi-B11 -ről, hogy:

• a műszerből 11 db. -ot értékesítettek a világban (a 80 - as évek vége felé a piaci ára 11.000.000,- Ft volt !)
• egy állítólag - miután körbehajóztatták vele a világot stróman kereskedők - feltűnt Irakban egy xx méteres ágyú irányzó műszereként, amely a Földközi tenger partjait fenyegette
• egy nyugatnémet nemzetközi kiállításról - amelyen a MOM pavilonban volt kiállítva - a magyar szakmai delegáció hazatérése után a Gi-B11 -es kiállított műszer már nem tért haza. A megbízott német szállítmányozó bejelentette, hogy véletlenül elveszítette a zöld, bordó posztóval bélelt ládát a műszerrel együtt. A furcsa az volt, hogy szó nélkül kifizették a piaci árat kártérítésként. Aztán egyszer Franci bácsi látogatást tett a német hadsereg egyik kiképzőbázisán, s amíg a vendéglátókkal enyelgett németül, a folyosón véletlenül belebotlott a zöld MOM -os emblémájú üres ládába, térdre esett, de a német tábornokok felsegítették és leporolták. Tapintatosan nem tett megjegyzéseket, csak itthon, az akkor kötelező jelentésben említette az esetet

 

 

• szintén föld körüli túrát követően visszaérkezett az USA -ból 2 db. műszer a gyár MEO -jához azzal a kéréssel, hogy: "kérik újra beszabályozni, mert kissé elállítódott". A MEO jelentette az esetet a vezérigazgatónak azzal a megjegyzéssel, hogy véleményük szerint a műszereket valakik darabokra szedték, de nem tudták újra összerakni. Itt is felmerült az a gyanú, hogy ezek voltak azok a műszerek, amelyeket az amerikai atomarzenálnál használtak célkoordináták meghatározásához.
• Ezekkel célozták be akkor Moszkvát és Budapestet !!! Ez egy bumeráng műszer volt: egy budapesti kitalálta és ezzel célozták be őt is.
  

• a budapesti 2 -es METRO -nál történt felhasználásáról a fenti hivatalos nekrológ is említést tesz, azzal, hogy ez a műszer alapelve szerint az égbolt hiányában is, föld alatti alagútban is megtalálja az abszolút É -i irányt néhány perces lengésidő után
• A lelke az állvány alá lógó "köcsög", amelyben a T55 -ös tankok stabilizációjához használt 2 kg súlyú, 22.000/min fordulatú, 0.2 mm -es szénszálon szinte szabadon függő-lengő elektromos betáplálású motor volt. A fizika egyik alaptörvénye szerint ugyanis a nagy fordulatszámmal forgó testek forgástengelye egy kis lengés után mindig beáll az abszolút É -i irányba, tehát nem kell hozzá a csillagos égbolt
• Gyerekkoromban még láttam, hogy az akkori embargós viszonyok mellett Franci bácsi - egy néhány programlépésben programozható - HP zsebkalkulátoron írta a Gi-B11 -es mérést kiértékelő programját és nyomtatta ki az eredményeket vékony hőpapír csíkokon. Nagy spíler volt az Öreg, az tutkófrutkó !
• és szintén a nekrológban szerepel, hogy a ma CERN Nagy Hadronütköztető -nek (LHC) CERN-Wikipédia nevezett - a svájci Genf mellett üzemelő - földalatti kutatógyűrűjét is a Gi-B11 -el fúrták. Franci bácsi járt ki ellenőrizni a műszer használatát. A végén a 27 km kerületű, 8.5 km átmérőjű földalatti körgyűrű fúrópajzsai - a körnegyedektől indultak egymással szemben - a mendemonda szerint 10 cm -en belüli középpont eltéréssel találkoztak !

Hát ennyit a mendemondákról. 

Franci bácsi a szakmáján kívül nem sokat törődött saját egészségével, végigfüstölte az életét - Terv -vel kezdett, majd jött a Fecske és ezeket végül napi 2-3 csomag Szimfi -vel fojtotta le - már nyugdíjasan, egyik délután fáradtan lefeküdt és csak 2 nap múlva tűnt fel neki és a családjának, hogy hátul a bőre alatt lila foltok keletkeztek. A sok bagótól megrepedt a hasi aortája és a belül kifolyt vér a hátánál gyülekezett.

Még néhányszor tudtunk szemkontaktust teremteni egymással a Kútvölgyi intenzív osztályán, de beszélni már nem volt lehetőségünk és egy napon, miután még utoljára megszorította a kezem, csendben elment.

Mivel gyakran nézek az ég felé, ott keresem stabil, irányt mutató csillagom, látom néha a bárányfelhők szélén a lábát lógatni és ha tudom, veszem üzenetét.

Édesapám, nyugodjál békében !