in memoriam Hajas Jenő
Hajas Jenő lett Horváth Karesz utódaként a II.E. osztályfőnöke. Egy szikár, sótalan, idősebb ember volt, A Mechanika és a Szakrajz c. tantárgyakat tanította, melyek száraz mivolta jól passzolt az egyéniségéhez.
Kedvenc témája volt saját
Wartburg autója (a régi, gömbölyű formájú, hiszen 69-70-ben járunk), sokszor
hivatkozott rá: „Gépkocsim kímélése céljából”… ez és az történt.
Sajnos tény, de nem lehet egy
lapon említeni az elődjével, nem róla mintázták a Pedagógus szobrát. Szigorú
volt ugyan (és igazságtalan, ahogy az illik), de hiányzott belőle az az
önirónia, amiért Horváth Kareszt – többek között - annyira szerettük.
Sajátságos fegyelmezési módszere
volt: az elég gyakori (nem elfelejteni: tiszta fiúosztály voltunk, tele
kamaszos allűrökkel), rendbontásokat nem a jó pedagógusra jellemző eszközökkel
kezelte, hanem az általa MHK -nak nevezett módszerhez folyamodott. (TIT
ismeretterjesztés következik:
Az MHK,
(Munkára-Harcra-Kész) egy szovjet mintára létrehozott
tömegsport mozgalom volt Magyarországon 1949 -től az 1960-as évek közepéig.
Forrás: Wikipédia.)
Ez az ő interpretációjában azt
jelentette, hogy az egész osztályt a pad mellé állíttatta, a táskáinkat a
fejünk fölé emeltette, majd mindenkinek le kellett guggolnia és legalább 10
percig ebben a pozitúrában maradnia. Hát mit mondjak, nem volt egy kéjhömpöly,
de ez is örök emlék marad.
Hogy valami vidámabbat is felelevenítsek.
Lett egy újpesti
egészségügyi szakközépiskolából egy testvérosztályunk, melybe viszont csak
lányok jártak. És hát mi szerettük volna az ébredező szexuális érdeklődésünket
rájuk kiterjeszteni, egy közös buli (vagy, ahogy akkor illett emlegetni: egy
zenés-táncos mulatság) formájában.
Hosszas kérlelés után Hajas tanár úr
beleegyezett, de a következő feltételekkel:
- helyszíne a mi iskolánk
- az ő jelenléte
- sőt, néhány szülő segítsége a rend fenntartásában
Csak halkan mondom,
hogy mindenki meghallja: a Gabi bácsi ott csajozott be egy nála kb. 20 kg -al
fajsúlyosabb testvérosztályossal.
Később azt mondta,
hogy gyengéje a babaarc és ennek a leányzónak az volt csak. Amikor lassúztak és
utána felkapcsoltuk a világítást, attól féltünk, hogy látszani fog a Gabi bácsi
egészséges rózsaszínű tüdőcsúcsa, mert a babaarcúnak akkora tüdő depressziós
képessége lehetett.
Pedig válogathatott volna a bénája - mint
a koncertet adó Titán együttes fűzöld olajfestékkel színezett házi készítésű
gitárját csapkodó akkordosa.
Mellette egy lemezjátszós régi
SIEMENS rádió volt a profi hangfal, valaki azóta is kutatja, hogy miért nem
szól a Luxemburg Rádió.
Ugrálhatott volna a banda felé repülő nyuszis
fehérneműk között, csak hát ott volt a Hajas őrmester.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Előre is köszönjük !
(az Ismeretlen / Unknown hozzászólásokat csak akkor publikáljuk, ha a kommentelő az üzenetben azonosítja magát a nevével)