2017-06-14

Állati bolondságok, 1. rész

Adri

Nyugdíjas:

Ő itt Adri, vagy ahogy a “forgalmi engedélyében” szerepelt: Tündérkerti Gold Adri.

A lányom még középiskolás korában (a 90-es évek közepe táján) kikönyörgött magának egy kutyát. Hosszas vívódás és tanakodás után egy cocker spánielben egyeztünk ki. Nos, egy ismerősünk révén jutottunk el a tenyésztőhöz, ahol őnagyságára esett a választásunk. Gyönyörű, aranyszínű, 3 hónapos és nagyon eleven kislány kölyökkutyus volt, mindannyiunknak megdobogtatta a szívét. Amikor Édesanyám először meglátta, egy hatalmas cuppanós puszit nyomott a feje búbjára.

A kezdet persze nem volt könnyű, a szobatisztaságra nevelést, a széklábak megrágcsálását és a tapéta megtépázását viszont inkább nem részletezem, csak a szépre emlékezzünk!

Kielégíthetetlen kíváncsisága miatt mindent látni és mindenről tudni akart, így állandóan nyüzsgött, mindig láb alatt volt, a kis családunk örökmozgójává vált. Mindemellett mérhetetlenül falánk és mindenevő volt.

A szeleburdisága miatt csak pórázon lehetett sétáltatni, persze akadt egy-két kivétel. Egy ilyen alkalommal, amikor póráz nélkül engedtük ki a kapun, mindjárt készült keresztülrohanni a házunk előtti parkoló túloldalán lévő füves részhez. Igen ám, de éppen akkor indult el egy autó, melynek mellső lökhárítóján Adri feje jókorát koppant. (A sors iróniája, hogy az autót pont egy kutyakozmetikus hölgy vezette…) Persze rohantunk Adrival az állatorvoshoz, szerencsére a kutyának kutya baja sem lett.

Amikor még a gyerekekkel együtt mentünk nyaralni Görögországba, az Adrit kénytelenek voltunk arra az időre beadni egy kutyapanzióba. A tulaj előre figyelmeztetett, hogy a kutya a gazdi távolléte miatt depresszióba eshet, alig fog enni, le fog soványodni, stb. Persze a hazaérkezésünk után az első utunk a panzióba vezetett. Megijedtünk, mert a mi Adrinkat első blikkre nem találtuk a többi kutya között. Viszont nagyon gyanús volt, hogy egy rettenetesen kigömbölyödött, mondhatni elhízott spániel mégiscsak ő lehet. Közben előkerült a tulaj is, aki hahotázva adta elő, hogy a mi Adrink fordítva van bekötve, szó sem volt depiről, sőt, iszonyatos étvággyal a többi kutya kajáját is rendszeresen befalta…

Ellentétben a többi kutyával, ő nem szeretett autózni, nyugtalan volt, állandóan fészkelődött. Ennek dacára néhányszor elvittük magunkkal, ha nem is hosszú utakra. Nos, egy ilyen alkalommal, amikor kivittük a Margitszigetre, még szinte ki sem nyílt a kocsiajtó, ő uzsgyi, nekieredt. Meglátta a békalencsével teljesen beborított Halastavat, és zsupsz, nyakig belvetette magát. Hogy a nagy zöld felület tévesztette-e meg, vagy megérezte a vízszagot, ki tudja. (Tudvalevő, hogy a spániel vízi vadászkutya.) Minden esetre, amikor kikecmergett a tóból,  látszott  rajta, hogy azért ő is igencsak meglepődött. Viszont a poshadt víztől iszonyatos büdös lett, olyannyira, hogy bár már csont szárazon, hazafelé a kocsiban a hányinger kerülgetett bennünket. Itthon aztán irány a fürdőkád, majdnem egy teljes flakonnyi kutyasampon ráment.

Egy alkalommal, amikor én voltam a soros a sétáltatásban, nem volt kedvem hosszabb útra vinni, csak a házunk mögötti parkos részen engedtem el bóklászni. Kb. negyed óra múlva úgy gondoltam, ennyi elég is volt. Már fent a lakásban, amikor egy jó óra múlva hazajött a fiam, mit sem sejtve megkérdezte: „Miért ül az Adri lent a kapu előtt?” Na, egy kicsit elsápadtam: b…. meg, lent felejtettem a kutyát…

Szegény Adrinkat kb. 10 éves korában egy emlőmirigy daganat miatt meg kellett műttetni. Szerencsére az operáció jól sikerült, megúszta. Viszont néhány hónap múlva a hátsó futóművei ízületi problémák miatt kezdték felmondani a szolgálatot. A lépcsőn a saját lábán már nem tudott közlekedni, és pisiléskor sem tudta a guggoló helyzetet megtartani…

Látva a szerencsétlen kutya szenvedését, meg kellett hozni azt a bizonyos, nagyon nehéz döntést…

Utána nagyon határozottan kijelentettem, hogy ilyen tortúrának még egyszer nem leszek szemtanúja, nekünk több állatunk nem lesz!  

Hogy mennyire voltam következetes, az  a következő részekből derül ki…

Gabi bácsi szinkron tolmácsolásával a Blekó üzeni: 


Szegény Adri, őszinte részvétem !


Nyugdíjas

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Előre is köszönjük !
(az Ismeretlen / Unknown hozzászólásokat csak akkor publikáljuk, ha a kommentelő az üzenetben azonosítja magát a nevével)

Az elmúlt 30 nap slágerei