Mérlegállás, szakaszhatár, leltár

a múlt lezárása

A nyugdíjba vonulás mindenképpen egy szakaszhatár az ember életében:

• papírt kapunk, hogy nekünk már igazán nem is kellene dolgozni, az utánunk következő generációk - tiszteletben tartva a társadalmi szolidaritás erős szövetét - feladata és kötelessége, hogy gondoskodjon azok nyugodt további életéről, akik még aktív korukban befizetéseikkel biztosították az anyagi  fedezetet a felnövekvő generációk tanulásához, fejlődéséhez, egészségügyi ellátásához
• sajnos ezt nem mindenki hajlandó végiggondolni, felfogni, ezért sokan ezek közül habzó szájjal bírálják a nyugdíjasokat, mint ingyenélőket
• ezen hangok felerősödése súlyos problémája lehet a társadalomnak, mert a generációk közötti szolidaritás szövetét megbontani nagyon veszélyes játék, ez szétzilálhatja az egész közösséget
• az ember döntési ponthoz ér: "hogyan és hová tovább ?" 

Válaszként erre:

• Gyuri bácsi tovább "robotol", eszközt fejleszt, programozni tanul
• Gabi bácsi mintegy 1200 oldal benyalását követően  elkezdett HTML5 -ben kódolgatni, egy kis családi weboldalt fabrikált
• és blogolnak

Mint már olvasható volt korábban, mindketten a mérleg jegyében születtek, s bár talán egyikük sem jár baglyos-macskás jósnőhöz és koszos kezünket sem szorítják a TV képernyőjéhez "múkojd !" csatakiáltással, de a mérlegek igyekeznek a mérleg mindkét serpenyőjét egy vízszintes vonalon tartani, mert akkor érzik igazán jól magukat.

A múlt emberi vonatkozásainak őszinte feltárása magunk előtt sem könnyű feladat, végig kell venni, hogy ki volt velünk és ki ellenünk és ezeknek milyen hatása volt az életünkre.
De nincs menekvés, hogy nyugodtan tudjunk borotválkozni (sminkelni), mert a tükör előtt egyedül vagyunk, nincs kihez segítségért folyamodni, nem lehet mentegetőzni és hazudozni, mert úgyis lebukunk.
Ez egy csata önmagunkkal, Gabi bácsi már sok csatát vívott önmagával és sajnos be kellett látnia, hogy valamennyit elveszítette !

De a nyugdíjas szakasz kezdeténél mindenképpen ezt illik megcselekedni, oda (és majd arra a kis időre) már nem lehet testet-lelket mérgező régi tüskékkel belépni, mert a gennyes tüske lassan megmérgezi az egész szervezetet.
Tehát végig kell gondolni a fontosabb eseményeket, elsősorban a szándékosan, vagy véletlenül, figyelmetlenségből, a munka hevében másoknak okozott sebeket.

Ilyen esetekben jobb az utólagos "face-to-face" beszéd, mert átgondolva a múltat, újra kezet lehet fogni és barátságot lehet kötni.
Elég 2-3 igaz barát, akikre bármikor, feltétel nélkül lehet támaszkodni - és akik miránk is ugyanúgy támaszkodhatnak - 100 hamiskásan somolygó helyett.

Az igazak maradjanak, a többi akár mehet is.
 
Ilyen az emberi sors: saját magunkat soha sem láthatjuk valós formánkban, mert egy üveg, tükör, fénykép torzító hatása mindig közénk áll, viszont mindenki más tud rólunk torzításmentes képet alkotni.

Nekik higgyünk, ne a saját szemünknek !