A kettős köralakú gömbhenger

in memoriam Gazsó István

Harmadiktól egészen az érettségiig ő volt a sorban a harmadik és utolsó osztályfőnökünk.

Friss diplomás gépészmérnökként és mérnöktanárként került az iskolába, a pályakezdő pedagógusok minden ismérvével. A Géptan és a Gépelemek c. tárgyakat tanította, és főleg az elején érezhető volt gyakorlatlansága. Mivel korban ő állt legközelebb hozzánk, koránt sem úgy viszonyultunk hozzá, mint egy megkérdőjelezhetetlen szakmai tudású és pedagógiai érzékű tanárhoz, inkább csak havernak tekintettük. Ez persze jó néhány esetben felbőszítette, akkor viszont nagyon igyekezett szigorú lenni, illetve annak látszani…

Néhány humoros momentum is előbukkan a rá való emlékezés során.

Az egyik szakmai óráját egy szakfelügyelő jelenlétében volt kénytelen megtartani. Ha jól emlékszem, éppen a dízelmotorok dugattyúinak kialakítása volt a téma. (TIT előadás: Nagy igénybevételű motorokban alkalmazott dugattyúk tetejében gyakran mélyedéseket alakítanak ki, aminek következtében a sűrítési tér részben a dugattyúba helyeződik át - jellemzően teherautók, buszok, motorvonatok dízelmotorjaiban. Forrás: internet)

Nos, Pistink – mert természetesen magunk között így becéztük – lányos zavarában ott és akkor feltalálta az euklideszi geometria legsajátságosabb alakját. Egy konkrét dugattyútető kialakítást ugyanis „kettős köralakú gömbhenger”-nek nevezett. Meghallva a hangos röhögésbe átcsapó kuncogásunkat, persze rögtön észbe kapott, és már mosolyogva helyesbített. Zseniális találmányát egyedül csak a 2007-ben megalkotott Gömböc múlja felül… (TIT előadás: „A gömböc egy konvex, homogén háromdimenziós test, melynek specialitása, hogy összesen két – egy stabil és egy instabil – egyensúlyi helyzete van.” Forrás: Wikipédia.)

Vele kapcsolatban egy másik humoros esetet is megemlítenék, melynek viszont Gabi bácsi volt a szenvedő alanya.

Elöljáróban egy nélkülözhetetlen információ: akkoriban még nem létezett zsebszámológép, a számításokhoz segédeszközként logarlécet használtunk. A fiatalabb korosztálynak erről csak annyit, hogy egy vonalzóhoz hasonlító eszköz volt, ám három részből állt. Azon az elven működött, hogy szorzásnál a tényezők logaritmusai összeadódnak, osztásnál kivonódnak. Ennek megfelelően logaritmikus skálával volt ellátva. Az eredmény nagyságrendjét (10 a valahányadikon) a tényezők nagyságrendjéből kellett – többnyire fejben – kikombinálni. A pontos eredmény tehát nem mechanikusan adódott, mint a zsebszámológépek esetében, hanem némi gondolkodás is szükségeltetett.

Visszatérve a konkrét esetünkhöz, egy dolgozatban ki kellett számolni, hogy egy adott szivattyúhoz hány csoportszelepet kell alkalmazni. Nos, Gabi bácsi valamit igencsak elnézhetett a számításkor, mert eredményként 32.000 db (!) csoportszelepet hozott ki, amely eredményt már az óravéget jelző csengetéskor nem tudott megdiszkutálni, mert kikapták a papírt a kezéből.

Gazsó Pisti javítás után Gabi bácsi dolgozatát hamiskás mosoly közepette véres kardként mutogatta az osztálynak.

Gabi bácsi csak egyet tehetett, beledőlhetett a saját maga készítette véres kardjába és még évekig tűrnie kell(ett) az osztálytársak cukkolását !