emlékek a csemetékről
A gyermekek nem apás szüléssel jöttek a világra.
Akkor ez még nem volt nagy divat, Gabi bácsinak az volt az álláspontja, hogy ez az esemény mind az édesanyát, mind pedig a babákat igencsak kifárasztja, jobb békén hagyni őket.
Ettől függetlenül persze a szülőszobába kötött képernyőn megnézte őket.
A frissen hazakerült babák természetesen hangos sírással jelezték, ha valamilyen szükségletük volt - másként nem is tudták volna - ezért mindketten bekerültek a kibélelt ruháskosárba - és éjszaka a kskonyhában lettek elhelyezve, hogy a fáradt anyuka is tudjon pihenni.
Nem voltak állandóan ugrálgató szülők, de a szükséges szolgáltatásokat biztosították a csecsemőknek.
Akkor még nem voltak eldobható pelenkák, úgyhogy a félkomfortos lakásban egy kis műanyag edényben gyűltek az előtisztított pelenkák fertőtlenítő folyadékban a tömeges mosásig. Folyóvíz az udvaron volt, a hideg vizet mosdatáshoz, mosáshoz 2 lapos rezsón melegíteni kellett. De ezek akkor nem voltak áthidalható nehézségek.
Már korán megmutatkoztak a leány és fiú gyermekek közötti különbségek: Geri önérzetes, makacs, Vikus mosolygós kedves kisbaba volt. Gabi bácsi sokáig állt este a járókák felett és várta, hogy mikor kerül sorra a Pythagoras-tétel, amikor majd komolyan közbe kell lépnie valamelyiküknél.
A csemeték szépen cseperedtek, a bölcsödei éveiket otthon töltötték, de a közeli ovódába már be lettek iratva. Szokniuk kellett a közösséget, mert annak nevelő hatása is van, nem csak a betegségeket lehet hazahozni.
A szülők (nagyszülők) szergalmasan jártak értük, de Gabi bácsival már voltak problémák.
Mindig az utolsó percekben érkezett a helyszínre, ez különösen télen volt problémás, mert az öltöztetés már a személyzet munkaidején túlmutatott. Kapott is néhányszor epés megjegyzéseket. De hát Csepel messze volt, onnan is mindig későn indult el.
A téli időszaknak voltak kellemetlen következményei is, a komfort nélküli kis házban a hazaérkezés után még legalább egy félórát kabátban kellett tölteni, mert addigra melegedett meg a 4 db. széntüzeléses kályha és a szoba.
A szülők már fiatal korúkban egységes szemléletben nevelték őket, azaz szigorúak, de igazságtalanok voltak, ahogy az illik. Nem halmozták el őket az akkori divatos játékokkal (nem volt Barbie baba készlet és Ken sem).
Ott volt a nagy kert és ki lehetett alakítani egy kis homokozót is, a telek sarkánál átjáró volt a nagyszülőkhöz is, tehát nagy tér ált rendelkezésükre. És lehetett hajtani a háromkerekű biciklit is.
Természetüknél fogva különböző viselkedésű gyerekek voltak már akkor is: Vikus gyakorlatilag probléma mentes volt, a kis Gergőt egy alkalommal az édesanyja egy bögre hideg vízzel locsolta arcon, mert nem hagyta abba a toporzékolást. Ez hatott, Geri azóta nem toporzékol.
De ez az időszak hamar elmúlt és következtek az iskolai évek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Előre is köszönjük !
(az Ismeretlen / Unknown hozzászólásokat csak akkor publikáljuk, ha a kommentelő az üzenetben azonosítja magát a nevével)