Kalandozások kora
Már megint Tunézia! Most Sousse-tól egy kicsit északabbra voltunk, mint 8 évvel korábban, Port El Kantaoui kikötővárosban.
A kellemes hőmérsékletű tenger, a kedves „bennszülöttek”, a szálloda magas színvonala és a hőség már nem volt újdonság. Viszont itt mozgalmasabb volt az élet, melyhez hozzájárult a kikötőhöz vezető út mentén egy hatalmas vidámpark, és az este leszállta után működő, zenélő és remek fényeffektusokkal megvilágított szökőkút rendszer.
Ami 8 évvel azelőtt elmaradt, azt most bepótoltuk. Részt vettünk ugyanis egy kb. félnapos tevegelős kiránduláson. 15-20 teve karavánszerűen poroszkál úgy 1 - 1 ½ órán keresztül egy hatalmas területet körbejárva, a hátukon lévő alkalmatosságon ülnek a turisták, fejükön a szervezők által kiosztott, fehér, burnusz szerű kendővel. Közismerten nem bírom a hőséget, különösen a tűző napon, úgyhogy én csak a kísérő „ekhós szekéren” ülve tevegeltem… A nejem viszont hősiesen végigcsinálta az egészet. Hab a tortán, hogy még puszit is lehetett adni a tevéknek, és aki nem vigyázott, annak nyelvesre sikeredett. A fő attrakciót követően megvendégelték a társaságot üdítőkkel és földbe ásott gödrök agyaggal kitapasztott oldalán sütött kenyérrel (a nevére már nem emlékszem).
Most megnéztük Monasztirt, ahová taxival mentünk. Út közben érdekes volt látni az út melletti sólepárló telepeket.
Amit viszont mindkét alkalommal kihagytunk, az a kétnapos fakultatív szaharai kirándulás. Nem akartuk a remek környezetet és a félpanziót otthagyni egy hosszú, déli irányba tartó oda-vissza buszozás, egy sivatagi szálloda és a berberek sziklába vájt, „műanyag” barlanglakásai kedvéért. Akik jártak ott, mesélték, hogy némelyikben még lapos TV is van… Na bumm, ez kimaradt, és azt is kihevertük, hogy nem láttuk a sivatagi hőségben az Atlasz hegységet és a Csillagok háborúja forgatási helyszínét sem.
Berlin, 2010. ősz, városnézés
A kellemes hőmérsékletű tenger, a kedves „bennszülöttek”, a szálloda magas színvonala és a hőség már nem volt újdonság. Viszont itt mozgalmasabb volt az élet, melyhez hozzájárult a kikötőhöz vezető út mentén egy hatalmas vidámpark, és az este leszállta után működő, zenélő és remek fényeffektusokkal megvilágított szökőkút rendszer.
Ami 8 évvel azelőtt elmaradt, azt most bepótoltuk. Részt vettünk ugyanis egy kb. félnapos tevegelős kiránduláson. 15-20 teve karavánszerűen poroszkál úgy 1 - 1 ½ órán keresztül egy hatalmas területet körbejárva, a hátukon lévő alkalmatosságon ülnek a turisták, fejükön a szervezők által kiosztott, fehér, burnusz szerű kendővel. Közismerten nem bírom a hőséget, különösen a tűző napon, úgyhogy én csak a kísérő „ekhós szekéren” ülve tevegeltem… A nejem viszont hősiesen végigcsinálta az egészet. Hab a tortán, hogy még puszit is lehetett adni a tevéknek, és aki nem vigyázott, annak nyelvesre sikeredett. A fő attrakciót követően megvendégelték a társaságot üdítőkkel és földbe ásott gödrök agyaggal kitapasztott oldalán sütött kenyérrel (a nevére már nem emlékszem).
Most megnéztük Monasztirt, ahová taxival mentünk. Út közben érdekes volt látni az út melletti sólepárló telepeket.
Amit viszont mindkét alkalommal kihagytunk, az a kétnapos fakultatív szaharai kirándulás. Nem akartuk a remek környezetet és a félpanziót otthagyni egy hosszú, déli irányba tartó oda-vissza buszozás, egy sivatagi szálloda és a berberek sziklába vájt, „műanyag” barlanglakásai kedvéért. Akik jártak ott, mesélték, hogy némelyikben még lapos TV is van… Na bumm, ez kimaradt, és azt is kihevertük, hogy nem láttuk a sivatagi hőségben az Atlasz hegységet és a Csillagok háborúja forgatási helyszínét sem.
Berlin, 2010. ősz, városnézés
Berlin egy csoda. Ha az ember a várost járja, óhatatlanul érzi, hogy a németek a dicstelen XX. századi múltjukkal tudtak és mertek szembenézni (!) és miután ezen túltették magukat, egy csodálatos európai metropoliszt varázsoltak a városból.
Persze rengeteg hely van, amely a múltra utal, de valami fantasztikus kulturált módon alakították át és mutatják meg az oda látogatóknak.
Rengeteget császkáltunk: megnéztük a csodálatos, többszintes Főpályaudvart (Hauptbahnhof), melyben rengeteg lift és piktogram könnyíti meg a tájékozódást, az Alexanderplatzot, természetesen a TV tornyot, A Ku’damm bevásárló utcát, a Vilmos templomot, a berlini fal mementóként meghagyott részét, szinte eredeti állapotában a Checkpoint Charlie-t (jobb oldali kép), a fal történetét bemutató múzeumot, a múzeumi negyedet, a Brandenburgi kaput, stb.
A Reichstagnak (bal oldali kép) külön fejezetet lehetne szentelni. A kupolája üvegből van, melynek belső palástja mentén egy jó hosszú szerpentinen lehet felmenni egészen a tetejéig, miközben az egész város látszik madártávlatból. Az aljában pedig egy hatalmas üvegkorong, melyen keresztül belátni a parlamenti ülésterembe (középső kép).
Bár a németek nem a konyhájukról híresek, de adtunk a kulináris élvezeteknek is: a szállodánk (Hotel Lichtburg) közelében felfedeztünk egy steakhouse-t, ahol – igaz, meglehetősen drágán - olyan isteni steaket vacsoráztunk, amilyet sehol másutt.
Koppenhága, 2012. tavasz, városnézés
Persze rengeteg hely van, amely a múltra utal, de valami fantasztikus kulturált módon alakították át és mutatják meg az oda látogatóknak.
Rengeteget császkáltunk: megnéztük a csodálatos, többszintes Főpályaudvart (Hauptbahnhof), melyben rengeteg lift és piktogram könnyíti meg a tájékozódást, az Alexanderplatzot, természetesen a TV tornyot, A Ku’damm bevásárló utcát, a Vilmos templomot, a berlini fal mementóként meghagyott részét, szinte eredeti állapotában a Checkpoint Charlie-t (jobb oldali kép), a fal történetét bemutató múzeumot, a múzeumi negyedet, a Brandenburgi kaput, stb.
A Reichstagnak (bal oldali kép) külön fejezetet lehetne szentelni. A kupolája üvegből van, melynek belső palástja mentén egy jó hosszú szerpentinen lehet felmenni egészen a tetejéig, miközben az egész város látszik madártávlatból. Az aljában pedig egy hatalmas üvegkorong, melyen keresztül belátni a parlamenti ülésterembe (középső kép).
Bár a németek nem a konyhájukról híresek, de adtunk a kulináris élvezeteknek is: a szállodánk (Hotel Lichtburg) közelében felfedeztünk egy steakhouse-t, ahol – igaz, meglehetősen drágán - olyan isteni steaket vacsoráztunk, amilyet sehol másutt.
Koppenhága, 2012. tavasz, városnézés
A képen a város talán legjellegzetesebb része – mondhatni szimbóluma – Nyhaven (magyarul új kikötő) látható. A csatorna mentén húzódó utca egyik oldalán a nagyon jellegzetes épületekben éttermek, büfék, kávézók, stb., velük szemben pedig a kerthelyiségeik. Mi éppen hétvégén jártunk ott, mind zsúfolásig tele turistákkal és dánokkal.
Koppenhágában is igyekeztünk minél többet látni, körbejártuk a jellegzetes alaprajzú, ötágú csillagra hasonlító erődítményt, a Kastellet-et, ennek közelében a tengerparton a híres szobrocskát, A kis hableányt, a főteret a nagyon szép városházával, a világhírű vidámparkot, a Tivolit, az agyoncicomázott régi vámházat, a királyi lovardát, kastélyokat, stb.
Hajókáztunk is, a tengeröböl mentén nagyon mutatós modern épületek vannak. Köztudomású, hogy a dán építészet világszínvonalú.
A szállodánk (Hotel Absalon) környéke tele volt szexboltokkal, a kirakatokban mindenféle méretű és fajtájú hmmm… szexuális segédeszköz. Még mielőtt kapnám a kommenteket, hogy nyilván nem véletlenül laktunk azon a környéken, jelzem, hogy a booking.com -on nincs erre vonatkozó infó… A szálloda belső udvarán (itt lehetett dohányozni) viszont kedves műanyag állatkákba botlik az ember:
Koppenhágában is igyekeztünk minél többet látni, körbejártuk a jellegzetes alaprajzú, ötágú csillagra hasonlító erődítményt, a Kastellet-et, ennek közelében a tengerparton a híres szobrocskát, A kis hableányt, a főteret a nagyon szép városházával, a világhírű vidámparkot, a Tivolit, az agyoncicomázott régi vámházat, a királyi lovardát, kastélyokat, stb.
Hajókáztunk is, a tengeröböl mentén nagyon mutatós modern épületek vannak. Köztudomású, hogy a dán építészet világszínvonalú.
A szállodánk (Hotel Absalon) környéke tele volt szexboltokkal, a kirakatokban mindenféle méretű és fajtájú hmmm… szexuális segédeszköz. Még mielőtt kapnám a kommenteket, hogy nyilván nem véletlenül laktunk azon a környéken, jelzem, hogy a booking.com -on nincs erre vonatkozó infó… A szálloda belső udvarán (itt lehetett dohányozni) viszont kedves műanyag állatkákba botlik az ember:
London, 2013. ősz, városnézés
Közel 200 db. fotó készült, melyekből képtelenség a legjellegzetesebbeket kiválogatni, úgyhogy ide most „csak” a Tower Bridge kerül:
Közel 200 db. fotó készült, melyekből képtelenség a legjellegzetesebbeket kiválogatni, úgyhogy ide most „csak” a Tower Bridge kerül:
Olyan szállodát (Belmont Hotel) választottunk, amely nagyon közel van a Paddington pályaudvarhoz, ugyanis ide érkezik a Heathrow-ról a hasonló nevű expressz vonat. És büszkén jelentem, megtaláltuk a világ legkisebb szállodai szobáját. A hagyományos angol épületben jó meredek falépcsőn lehet csak felmenni, lift nincs. A lépcsőfordulók olyan szűkek, hogy bőrönddel nagy mutatvány a feljutás. A szoba pedig olyan piciny, hogy a két, hosszanti irányban párhuzamos ágyak között kb. 20 cm a térköz, a szekrénybe pakolni csak tornamutatványokkal lehet. A csúcs a fürdőszoba, mely egy darabból öntött műanyag fülke, a WC kagyló félig belóg a zuhany alá. Ősz lévén már elég csípősek voltak az éjszakák, a fűtést reggelig leállítják, az első éjjel majd megfagytunk. Csak reggel jöttem rá, hogy a szintén hagyományos angol ablak felső része és a tok között kb. 20 cm-nyi rés volt, mert a felső rész egyszerűen lecsúszott, a riglije el volt törve. De a műszaki vénám itt is működött, sikerült a felső részt kiékelni, így a probléma elhárult.
A városbéli felfedezéseink, a rengeteg közismert látnivaló, a London Eye, a székesegyházak, a Buckingham palota, a fantasztikus metróhálózat feledtették a szállodai körülményeket.
Külön megemlítem London „Rózsadombját”, a Belgravia negyedet, amely közel sem domb, viszont a feltűnően puritán, kívülről egyáltalán nem csili-vili, ugyanakkor elegáns és remek állapotban lévő, többnyire fehér épületek környékén csak Rolls Royce-okat, Ferrarikat, Lamborghini-ket látni…
És hát a híres-nevezetes Hyde Park, ahol a legnagyobb élményt a rengeteg mókus jelentette, melyek olyan szelídek, hogy kézből lehet etetni őket.
Röviden és tömören: London az London!
A városbéli felfedezéseink, a rengeteg közismert látnivaló, a London Eye, a székesegyházak, a Buckingham palota, a fantasztikus metróhálózat feledtették a szállodai körülményeket.
Külön megemlítem London „Rózsadombját”, a Belgravia negyedet, amely közel sem domb, viszont a feltűnően puritán, kívülről egyáltalán nem csili-vili, ugyanakkor elegáns és remek állapotban lévő, többnyire fehér épületek környékén csak Rolls Royce-okat, Ferrarikat, Lamborghini-ket látni…
És hát a híres-nevezetes Hyde Park, ahol a legnagyobb élményt a rengeteg mókus jelentette, melyek olyan szelídek, hogy kézből lehet etetni őket.
Röviden és tömören: London az London!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Előre is köszönjük !
(az Ismeretlen / Unknown hozzászólásokat csak akkor publikáljuk, ha a kommentelő az üzenetben azonosítja magát a nevével)