Dzsordzs bácsi, a gazdag rokon, a londoni migráns (II. rész)

gyónások, a címszereplő önvallomásai, lehet nevetni

Írta és előadja: Dzsordzs bácsi
Lektorálta és teljesen megváltoztatta: Gabi bácsi

A 60 -as években a magyar kormány igen sok pénzt invesztált be a szállodaépítési programjába, mintha megérezte volna azon óhajomat, hogy kis stiklikkel, simlisségekkel szeretném megkeresni  a mindennapi betevőmet.
A simlis:

A simlis

 

Sorra épültek a szállodák (Duna Intercontinental, Fórum, Hotel Szabadság) és a Margitszigeti Nagyszálló ahol a kezdő iparos éveimet töltöttem és napjainkig tartó legnagyobb büszkeségemre Satchmo Armstrong dzsessztrombitás őstehetség bőröndjeit cipelhettem. Mintha kövek lettek volna a cuccában, olyan nehéz volt amíg a lifthez vittem.

Emlékszem két hotel  brancs volt, az egyik az OISZÉV a másik pedig a Pannonia Vállalat. Az OISZÉV szón sokat gondolkodtam és csak évek múlva, később jöttem rá hogy mit jelent (gondolkozzon el a kedves olvasó is). Úgy tűnt, még sok másnak is nehézséget okozott a talány és így csakhamar átváltoztatták Hungarhotels névre.

A kormánynak nagy szüksége volt a devizára, mert azt a szűkös időkben Kelet -re kellett továbbküldeni. Egyszer később nyilatkozott is F. János bácsi az ország fő pénzszerzője, hogy néha csörrent a telefon és akkor 2-3 vulkánfíber koffert kellett megtöltenie  dollárral meg minden mással és illetékes helyre elszállítani.

Azokban az években már az érettségire készültem 1964-ben, amikor egy szép napsugaras napon egy elegáns úr kopogtatott a tantermünk ajtaján és matek órán elkezdte ecsetelni,  hogy  milyen ragyogó életpályát lehet befutni, ha valaki a szállodaportás szakmát választja. Olyan meghatóan beszélt, hogy szinte már éreztem a dollárokat a zsebemben. Rögtön ráharaptam, mivel németül tudtam és angolból a Drága Jó Vilma néni (K. Ödönné, született F. Vilma) foglalkozott velem. Csak hogy érzékeltessem, mennyire jól és lelkiismeretesen szervezték a dolgot, a Margitszigeti Nagyszállóból, ahol a tanulóéveimet töltöttem, az ottani főportás P. bácsi környezettanulmány céljából még otthon is meglátogatott. Biztos akartak lenni benne, hogy jó helyről származom. 

Visszatérve a Petőfi gimire (a volt Werbőczy) elmondhatom, hogy nem voltam a tanárok gyöngye, mert szegény bátyám (Laci bácsi) árnyékában éltem és mindig vele példálództak - aki pl. történelemből országos versenyen indult és kiváló kézilabda kapus volt (Gabi bácsi: na ezt nem is tudtam). Csak a jópofa tanárokat szerettem, akiken lehetett jókat röhögni stb. Ilyen volt pl. A. Gyula bácsi is, aki akkoriban saját maga épített egy orgonát és ő volt a Haydn Kórus karnagya, sőt a latin nyelvet is tanította. Emlékszem, mindig bazi nagy fémkapcsos táskát húzott a földön és kérdésünkre azt mondta, hogy „baktertojások” vannak benne.

De a biológia tanárunk K. bácsi tanár úr sem volt akárki, mert több tudományos folyóirat szerzőjeként okozott némi derültséget az osztályban. Volt azonban egy gyengéje, mégpedig  az akkoriban divatos nyugati golyóstollak, amelyek a padon voltak kitéve és amelyeket állandóan buzerált. Sokszor annyira belemerült, hogy se látott se hallott csak motyogott és dicsérte a tollakat. Volt amikor dolgozatírás előtt összebeszéltünk és mindenki hozott szép színes példányokat, kitettük a padra. Az öreg prof. el volt bűvölve és mi nyugodtan tudtunk puskázni ónezsenír.

A kórus zenekarának híres tagjai voltak még: az omegás  B. Laci bácsi, aki egy nagydobot püfölt és M. Péter énekes.

Nagy nehezen leérettségiztem. Akkoriban máson járt az eszem és mivel jó kis galerink volt, egy Csörsz utcai régi katonai temetőben (a helye a mai MOM park területe) ütöttünk tanyát, ahol énekelgettünk, tapiztuk és csöcsörésztük a csajokat, meg miegymás. Balhék is voltak. Egyszer közösen megdobbantottunk egy kb. 50 literes boroshordót a MOM kultúrház büféjéből (az udvaron volt, csak át kellett emelni a kerítésen és oda gurítani a temetőbe). Jókat ittunk, majd faágakkal álcázva egy szomszéd kerítése mellé gurítottuk és otthagytuk, hogy majd másnap folytatjuk a dorbézolást. Nem számoltunk azonban azzal, hogy a házsártos szomszéd két kajla fia meg a barátai is rá fognak járni.

A nagyobb baj az volt, hogy a fiatalkorú gyerekek piásan mentek haza, a szülők meg ránk szabadították a rendőrséget kiskorúak megrontása és a példamutatás elmulasztása, valamint gyanús tartalmú hordó tárolása miatt.

Ezt követően a Maros utcában rendőrségi kihallgatás következett, de valahogy csak megúsztuk.

Dzsordzs bácsi a bizonyítékok és a rárakott szekrény súlya alatt vallott.