Gabi bácsi egykoron egy beat zenekarban volt akkord gitáros

Gábor hamis húrokat penget

A Brassai Sámuel utcai lét kiemelt szakasza volt, amikor az utca gyerekei - kiegészülve néhány "külsős" -sel - 15 évesen zenekart alapítottak.
A zenekar kulcsfigurája Árpi (nick name: gróf úr) volt, aki hegedülni tanult és a házuk aljában egy félig süllyesztett gépkocsi lejáró mögött egy garázs/pince volt. A garázst nem használták, mert meredek volt a lejáró, a kocsijuk inkább szemben, az utcán parkolt Gabi bácsiék ablaka alatt.
A gróf úr becenév azért ragadt rá, mert jómódú család sarja volt, édesapja - a "nagyárpi" - az akkori földművelésügyi tárca jogtanácsosa volt, édesanyjának 2 testvére Amerikában volt menő ügyvéd. Nekik volt a közelben először TV -jük, Gabi bácsi oda járt csodálni a képernyőt rendszeresen. Nem beszélve Roger Moore sorozatáról. 


Tehát összeálltak a fiatalok:

• Árpi a szólógitáros (zeneszerző, énekes)
• Géza a basszusos (vokál)
• Atilla a dobos (vokál)
• Gabi bácsi az akkordos (vokál, szövegíró)

Itt kell kiemelni, hogy Árpi és Gabi bácsi egyik közösen jegyzett saját számát "Elhagytál" címmel (Mese ekkor dobhatta Gábort egy nyálasképű idősebb, jómódú ficsúrért), az egyik hivatásos zenész és oktató jónak és hibátlan zene-szöveg összhatásúnak minősítette.
Ez azért nem semmi ! Hiába, a mély érzelmek fantasztikus művészi alkotások megszületését eredményezik.

Ez volt a klasszikus felállás akkor, hiszen a Beatles és a Rolling Stones volt a mainstream.
Időszakosan persze kiegészültek egy billentyűssel (P. Pisti az idegrángásos, majd később a sztori) és néha énekkel beszállt Árpi nővére Emese is (nick name: Mese), aki Gabi bácsi első nagy gyermekkori szerelme volt. A szerelem persze kölcsönös, de plátói volt, Gabi bácsi és Emese az elsötétített TV szobában az asztal alatt szorongatták egy más kezét, miközben a család az éppen futó "Angyal" sorozat epizódjait figyelte kigúvadt szemmel.

(Az akkori időszak más, intimebb kapcsolatai itt nem kerülnek kitárgyalásra)

A fiatalok kezdésként természetátalakító munkába fogtak a garázsban:

• felszabadították a helyet a zenekari próbákhoz, kis helyre összelapátolták a német brikettet
• egy függönnyel leválasztották a nagyobbik részt
• fehérre meszelték a falakat és felfestették nagy méretben a Stones egyik számának logo -ját
• egy használaton kívüli szőnyeget tettek le, hogy az extázisban nehogy elcsússzanak a betonon
• a Stones száma a Jumping Jack Flash volt, amit egyben a zenekar nevének is kikiáltottak. Amikor később finomítottak a stílusukon, akkor magyarra váltottak és a feloszlásig TITÁN zenekarként futottak szédületes karriert. Azon viccelődtek egymás között, hogy azért jó ez a név, mert akik meghívták őket fellépésre, azok egymás közt azt mondhatták a zenekarról, hogy: "TI TÁN tudtok valamit kezdeni ezekkel"

Persze indulásnál a hardverről is kellett valahogy gondoskodni, mivel a szülők anyagi helyzete nem volt egyenlő elosztású és a tehetősek nem akartak egyoldalúan beszállni.
Szerencsére az egyik apuka ügyes kezű mester volt (Géza apja) és famunkával beszállt az indulásnál:

• 1" -os puhafából gitárformákat alakított ki, kivéste a pick-up helyét és a nyak csatlakozását
• csillámló lapokból - amiket pengetőnek is lehetett használni - kiszabta a formához illeszkedő takaró-díszítő lemezt
• beépítette a pick-up -okat és kialakította a csatlakozó nagy jack dugó helyeket, a vállpánt rögzítőket
• néhány fontos elemet azonban vásárolni kellett: profi, bundozott nyak a húrfeszítőkkel, húrfogó láb, nyávogtató kar, rézhúrok, jack dugók, zsinórok, stb.
• az apuka saját gyártásban letekercselte a pick-up -okat, hogy legyen, ami felerősítse a húrok rezgését. Mindhárom gitárt ő készítette elő (szóló-basszus-akkord)
• ezt követően - kívánság szerint szépen lefestette a gitár testeket (szóló-fehér, basszus-fekete, akkord-fűzöld). Hogy miként lett fűzöld (!!!) Gabi bácsi akkord gitárja, ezt senki sem tudja, de sárga csillámlemezzel nagyon menőnek tűnt

A basszusos apuka a fiának később is remekműveket alkotott. Saját gyártásban elkészített egy Selmer Goliat (az akkori nagy hangfal márka) basszus hangfalat krómozott, állítható dőlésszögű dobozzal, az eredetihez megtévesztésig hasonlító fekete vászonnal, hímzett mintákkal (az anyuka is beszállt)  és egy 25 wattos mélynyomóval (60-as évek). Hogy milyen erősítő volt hozzá, az már feledésbe merült.

A dobszerkó kialakítását inkább anyagi nehézségek lassították. Azt nem lehetett otthon, a konyhaasztalnál összebuherálni.

A fejlődés fázisai:

• kiürült, nagy süteményes doboz, mint pergő (dobverőt, dobseprűt tudtak venni)
• harmonikás műanyag kutya (eredetileg cukorkák voltak benne), mint rumbatök
• vásárolt kézi csörgődob
• később vásárolt lábcin
• kiöregedett Siemens nagy dobozos rádió (tetején lemezjátszóval) volt az első közös szóló-akkord gitár hangfal, de nagyon torzított teljes hanerőnél
• első mikrofonnak egy Terta eszközt használtak, sárgult műanyag házzal
• valahonnan került egy mikrofon állvány is
• egy szappanos dobozba rejtve buheráltak egy wah-wah pedált is, de az is inkább rontott, mint javított az összhangzáson

Szóval ez volt a kezdőkészlet, el lehetett indulni a világhódító karrier felé.

A TITÁN együttes tündöklését és bukását majd egy későbbi poszt taglalja.