Gabi bácsi megint Héderváron szaglászott (a Dobi kaland utóellenőrzése)
A biciklitároló már szagtalan, a hypo -s mosdatás szaga már nem érződött, Dzsordzs bácsi kimart keze begyógyult.
Gabi bácsi kivett 2 szabadnapot és meglátogatta a COVID -tól rettegő testvérét és a nem rettegő régi barátját Óváron is.
A hédervári kisközségben csendes béke honol, az ottani szokások szerint minden ismeretlennek köszönnek tisztelettudóan, itt Pesten még a szomszédoknak sem mindig szoktak.
Gabi bácsi nyughatatlan személyiségével igyekezett beilleszkedni a család békés, napsugaras mindennapjaiba és hogy kímélje Őket, tett egy körsétát a központban.
Első sorban az érdekelte, hogy mi a helyzet a helyi ékkővel a Khuen-Héderváry kastéllyal.
Hát elég szomorú a mai helyzet, ami a körséta során elé tárult:
- vendégforgalom hiányában az épület kívül-belül leépülőben van
- az őspark elhanyagolt, csak néhány fa kivágása látszik, lehet, hogy tüzelőre kellett a védet fa egyike, másika ?
Bár megjelent a hír a megújulásról 2017 -ben napsugárban:
de napjainkban ennek semmi nyoma borús, nyúlós, esős időben.
Vannak viszonylag jobb állapotban lévő részek, de ahol nem annyira látni, ott fellelhetőek az idő vasfogának a mély nyomai:
Szegény Dzsordzs bácsi, időnként üveges szemekkel mered maga elé a reggeli kávézás közben:
"Bezzeg, amikor még én voltam itt az igazgató !
Még a parkban megbújó kis patak is másképpen folyt."
De így múlik el a Világ és Dzsordzs bácsi régi dicsősége.
Mártika is a rezgő mosógépre támaszkodva zokog:
"Én még ide jártam az akkor a kastélyban lévő iskolába !
Mi lett veled kedvenc alma-máterem !"
Gabi bácsi az óvári barátnál lelt menedéket és vigaszt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Előre is köszönjük !
(az Ismeretlen / Unknown hozzászólásokat csak akkor publikáljuk, ha a kommentelő az üzenetben azonosítja magát a nevével)