2017-06-26

Laci bácsi a karmával rendelkező I. rész

a már 9x reinkarnálódott NagyMester

Mint már mondtam, a MOM-Family (rémrendescsalád) mágusa Laci bácsi volt.
Gyerekkorában nem ütött el a többi kispajtásától, de egy idő után spirituális röppályára tért át.


Nyugdíjas

Laci bácsi nagy szerelme a történelem volt, abból készült egyetemre, de az akkori viszonyok között nem tudott elég pontszámot összegyűjteni, mert polgári családból származott és nem járt ezért +pont.
Pedig velem ellentétben ő nem volt értelmiségi szülők paraszt gyereke. 😂 

2017-06-25

Az egykori fejlesztőmérnök nosztalgiázik

Akkor induljunk el a kályhától!

1978 nyarán diplomáztam a Műegyetem Gépészmérnöki Karán, a Műszertechnika (finommechanika-optika) ágazaton.

Mivel tanulmányi szerződésem volt az EMV Elektromechanikai Vállalattal, ez lett az első munkahelyem. Ez a vállalat gyártotta korábban a magyar műsorszóró adóberendezéseket. Idő közben beolvadt a BHG -ba, pontosabban annak a Fejlesztési Intézete lett. Így a profiljába bekerült a telefónia is, akkortájt kezdődött a digitális telefonközpontok itthoni fejlesztése, gyártása, melyek az egykori elektromechanikus - ismertebb nevén a crossbar - rendszerűeket váltották ki.

Számomra – tervezőmérnökként - az EMV-BHG szakmailag nem nyújtott perspektívát, ezért kb. 1 év után váltottam, és az IGV Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat fejlesztőmérnöke lettem. Az asztali másológépeket fejlesztő osztályra kerültem, ahol épp akkor indult egy újabb készülék kifejlesztése. Az adottságok, a körülmények nagyon korlátozottak voltak, - mai szóhasználattal – sufnituning módszerekkel dolgoztunk. És büszkén, dagadó mellel ez úton is világgá kürtölöm, hogy olyan céget sikerült kifognom, mely elsőként a szocializmusban(!)  jogutód nélkül szűnt meg!

Nos, újabb váltás következett, a BRG Rádiótechnikai Gyár (később BRG Mechatronikai Vállalat) ipari magnetofon fejlesztése lett az újabb munkahelyem. Magyarországon akkoriban két vállalat gyártott magnetofonokat:
  • a Mechanikai Laboratórium stúdió magnókat („hifi” hangminőség!)
  • a BRG pedig egyrészt a kommersz kazettás magnókat (pl. MK 21)

Nyugdíjas
  • másrészt a profi, sokcsatornás hangrögzítőket, melyeknél nem a kiváló hangminőség volt a fő szempont, hanem a sok, egymástól független csatorna, a folyamatos, nagy megbízhatóságú működés (100.000 óra élettartam!) és a visszakereshetőség
Nem kertelek, ezeket jobbára katonai célokra (mily meglepő, fő vásárló a Szovjetunió volt), a földi repülésirányításban és egyéb olyan helyen használták, ahol a folyamatos beszédnaplózás alapkövetelmény volt. Akkoriban ilyen – igaz már kifutófélben – volt az SHR 100-as készülék család.

Nyugdíjas

Az az 5-6 fős csapat, melybe egyedüli gépészmérnökként 81-ben bekerültem, az akkori átlagszínvonalnál sokkal jobban élt, köszönhetően az akkori viszonyok között kiugróan jól fizető ún. szolgálati szabadalmaknak. Szinte mindenkinek így lett lakása, autója, stb. Nos, azt hiszem érthető, hogy amikor én oda először betettem a lábam, azonnal kitört a szakmai féltékenység, mely majdnem közutálatig fajult… Ráadásul erre még rátett egy lapáttal, hogy pont akkor indult az új készülékcsalád fejlesztése, így tartottak attól, hogy én is tagja akarok lenni a „milliomosok” táborának.

Nagyon sok erőfeszítésembe került, mire sikerült elfogadtatni magam. Viszont a műszaki pályafutásom legszebb évei voltak, mert az én feladatom volt a berendezés teljes mechanikai konstrukciója, a „doboztól”, azaz a váztól a futóművön (ez a szalagtovábbító mechanika) át, egészen a dizájn elemekig. Természetesen ipari formatervezőt is bevontunk a munkába, nem véletlenül éppen azt a Radnóti Györgyöt, aki az MK 21 kazettás magnó formatervét is megalkotta.

Megjegyzem, hogy aki nem dolgozott hasonló munkakörben, az nem is igazán tudhatja, hogy a fejlesztés mennyi vérrel és verejtékkel jár, hiszen parancsszóra és napra pontosan nem lehet kitalálni újdonságot. Sokszor tökéletesnek vélt megoldás a szemétkosárban kötött ki, és nem volt ritka, hogy amíg rájöttem az igazi megoldásra, hosszú hetek teltek el. (Megjegyzem, hogy nekem a legjobb ötletek mindig a legkisebb helyiségben ugrottak be…)

Szumma szummárum, néhány év alatt jutottunk el a prototípusig, azt követően pedig indult a gyártásba vezetés. Így született meg az új, SHR 400-nak keresztelt készülék család.

Nyugdíjas

Megjegyzés: a fenti évszámok kissé pontatlanok, ráadásul a csatorna szám (4-től 32-ig) függvénye volt  a szalag szélesség (¼”, ½” és1”). Viszont szeretném felhívni a figyelmet a „kiemelkedő világszínvonalú” minősítésre.


Nyugdíjas

Időközben a különböző fejlesztési részlegeket - mondjuk így, kiszervezték - vagyis ezekből alakult meg  a BRG Fejlesztési Intézet.

Természetesen volt alapja a kollégák kezdeti féltékenységének, hiszen az SHR-400-ra vonatkozóan is születtek új szolgálati szabadalmak, melyeknek jelentős arányban én is haszonélvezője lehettem volna, ha…

Mindez a 80-as évek végén történt, amikor már érezni lehetett a változás szelét. Ez egy politika mentes blog ugyebár, nem is firtatom mélyebben. Néhány készülék kül - és belföldön még eladásra került ugyan, kaptam is utánuk némi találmányi pénzt. De a legnagyobb potenciális vásárló, a Szovjetunió megszűnt létezni, így a rendszerváltás elsöpörte az én agyon dédelgetett „milliomos feltaláló” vágyálmomat. És ahogy egy korábbi bejegyzésben már említettem, a 14-15 éves műszaki pályafutásom ezzel véget is ért.

(A képek forrásai: radiomuseum.org, magnomuzeum.hu)

Epilógus

A BRG Fejlesztési Intézet igazgatója Jánosi Marcell (1931 - 2011, Állami Díjas gépészmérnök, közgazdász) lett, aki 1957-től dolgozott a BRG -ben, először főtechnológusként, majd  főkonstruktőrként, illetve főosztályvezetőként. Számos találmány fűződik a nevéhez, mint pl. a háromsebességes M8 Calypso magnó, vagy az automatikus hidraulikus fröccsöntőgép.

Legjelentősebb alkotása azonban az MCD típusú, 3,0” -os mikro floppy, az úgynevezett kazettás floppy.

Nyugdíjas

Amikor ennek szabadalmi ideje lejárt, Jánosi nem hosszabbította meg azt. Ezért bárki felhasználhatta találmányát. Elsőként az amerikai IBM érdeklődött a floppyi után, és később készítettek egy, a Jánosiénál nagyobb 8 inch -est. A japánok is kíváncsiak voltak rá, majd el is készítették a Jánosiéra leginkább hasonlító floppyt.

A magyar hardveripar Rubik Ernőjének nevezett Jánosi Marcell a korát évtizedekkel megelőző, 3 hüvelykes floppy lemezzel örökre beírta magát a számítógépes perifériák történelmébe.

(Minő véletlen: a mikro floppy ugyan abban az évben - 1974-ben - született, amikor a Rubik-féle bűvös kocka...)

De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Jánosi Marcell fejlesztette ki a LEGO -nál 1993-tól egészen 2001-ig használt mikromotort.

Nyugdíjas

(Forrás: Wikipedia, klikk.blog.hu)


2017-06-20

Unokázás ... "... fülembe forró ólmot öntsetek..." (I. rész)

tiporgyatok meg durván, gazul, lehet nevetni

Nézve, hallgatva friss nyugdíjas ismerőseimet, barátaimat, felvetődik bennem a kérdés, hogy:

"mi már csak ezt tudjuk csinálni ?"


Nyugdíjas

Még mielőtt keresztre lennék feszítve, közlöm, hogy teljesen megértem azokat, akik friss nyugdíjasként, tengernyi (??) szabadidővel rendelkezvén, a kisunokák felé fordulnak és megpróbálják behozni azt a sok munkával töltött időt, aminek következtében talán el kellett hanyagolniuk a feltörekvő nemzedéküket.
De ebben a kérdésben is mértéktartást javasolnék, mint most már 1+1+0.5=2.5 nagypapa.
(az 1+1 a másodszülött lányom, Vikus néni révén, a 0.5 vice a sales fia révén jött össze. Végem ! Csupa nő !)
 
Nyugdíjas

Néhány általam tapasztalt feszültség- és veszélyforrás:
  • egyrészt legalább 3, a mai értelemben vett generációt kell visszafelé ugranunk - 1 a gyerekeinkkel, +2 pedig az unokával szemben - mivel mostanában nagy a divatja a kései szüléseknek. Ez persze érthető, hiszen a nőknek is más követelményeknek kell megfelelniük, gondolniuk kell a saját életükre, szakmai munkájukra, karrierjükre is
  • a nagyszülők gyakran feleslegesen túlkompenzálják a kérdést, mindennel el akarják halmozni a piciket (legyen neki könnyebb, mint nekem volt)
  • ennek következtében elkezdik tornyozni a sok csokit, ruhát, játékot, aminek jelentős részét úgyis más eszi meg (vej, vagy a meny, kutya, macska, tengerimalac 😂), ill. durvább esetben kidobják, elajándékozzák. Persze eközben a szülők vadul hallgatnak, vagy kegyesen hazudnak: "köszönjük anyuka/apuka, de jó, mert akkor már 10 pár van ebből a cipőből !"
  • a feleslegesen vett ruhákat, cipőket a picik hamar kinövik és a kivagyiságból vett márkás cuccok hamar az FKF gyűjtő teherautójának a vezetőfülkéjében kötnek ki 
A kisgyereknek pedig nem márkás ruhákra, hanem szüleik szeretetére és odafigyelésére van szükségük, mert az a fontos a személyiségük fejlődésében ! Hol van már az az időszak, amikor egy kedvenc kis barna maci képes volt betölteni a mostani építő, fejlesztő játékok, a divat filmsorozat figurák és az anorexiás babák helyét ?! És az ütött-kopott, de guruló rollerekről már nem is beszélnék.

Régi kedvencek: 
  • hegedülő kismalac (hátul a lemezkulcs forgott)
  • piros, felhúzható, kormányozható, sebváltós kabrió kisautó
  • lemezárugyári tejes autó
  • lendkerekes kismotor
  • fejnyomás után induló lendkerekes autó
  • műanyag rakétakilövő
  • nyelvet nyújtogató pléh takarékpersely
  • fadeszka 4 golyóscsapággyal, cukorspárgával irányítva, azaz a "gágyé"
De újra előkerültek a retro stílus következtében.

2017-06-19

Állati bolondságok, 3. rész

Pisze I.-II.-III.

Van máááááááááááááásik!
Bolka után 1-2 hónapos gyász után megérkezett Pisze. Ő szintén egy mentett lánycica, csak a beszerzési forrás változott. Állítólag 2015 szeptemberében született, nekünk tavaly januárjában szállították (!) házhoz.

 Nyugdíjas

Hagyomány tiszteletből őt is Macseknak, Macskának, jobb esetben Cicának szólítjuk.
Alig lakta be az új otthonát, pár nap múlva már tüzelt, úgyhogy nagyon hamar ivartalaníttattuk. Természetesen ő is macskából van, de a Bolkától eltérően bújós, és gyakran dorombol. Viszont minden jel arra mutat, hogy ugrós fajta, így kénytelenek voltunk macskahálót felszerelni az erkélyre.

Nyugdíjas

Gyanús, hogy gyárilag hibás lehet, mert nyávogni még sosem hallottuk, helyette csak nyikorog, mint a kenetlen ajtózsanér.
Szintén imád szekrénybe bemászni, de főleg télen inkább az ágyneműtartót részesíti előnyben. Mivel még kölyöknek számít, és hiába van legalább három körmöző alkalmatosság rendszeresítve, előszeretettel mani- és pedikűrözik a kanapén és a tapétán…
Én nagyon tartózkodó vagyok vele, mert Bolkánál ugyebár volt szerencsém megtapasztalni, milyen is egy kiadós macskaharapás. Ha őnagyságát némi erőszakkal lehet csak arrébb tessékelni, akkor ez a haditett a feleségem előjoga…
Még nincs két éves, de jócskán 5 kilós és a testméreteit illetően egy kifejlett kandúr térden állva könyörögne a receptért…

Nyugdíjas

Tessék összevetni az asztal és a macska méreteit!
Pisze fiatalságát és a mi érettebb korunkat tekintve csupán egy kérdés merül fel: vajon ki kit fog túlélni?

2017-06-17

Állati bolondságok, 2. rész

Bolka

Ő itt Bolka, a lány(!) cicánk. A neve és a neme közötti ellentmondást úgy oldottuk fel, hogy Macseknak vagy egyszerűen Macskának hívtuk.

Nyugdíjas

Miután szegény Adri kutyánktól elbúcsúztunk, én – mint az 1. részben említettem – nagyon határozottan kijelentettem, hogy ide többet állat nem jön. De következetességem csak néhány évig tartott, mert életem párja elkezdett puhítani, hogy nagyon szeretne egy újabb állatot, legalább egy macskát. A lányom – aki akkor már nem lakott velünk - pár hónappal korábban szerzett (örökbe fogadott) egy mentett lány cicát, a Lénát. Nos, a nejemnek ez adta a tippet. Ameddig bírtam, tartottam magam, de végül is nagy sóhajtások közepette 2007-ben rábólintottam. Hát így lett a Bolka, akit onnan szereztük be, ahonnan a lányom az övét.

Volt egy testvére is, akit természetesen Lolkának hívtak, ám őt más gazdi szemelte ki, így maradt nekünk a Bolka. Kb. 3 hónapos lehetett, mikor elhoztuk. Mivel kutyához voltunk szokva, elég sokáig tartott, míg megtapasztaltuk, hogy egy kutya az kutya, egy macska pedig macska, teljesen más lelkületű állatok.   

Egy macskával persze kevesebb a gond: azonnal szobatiszta, nem kell sétálni vinni, stb. Nejem nagy bánatára a mi Bolkánk nem volt igazán hízelgő, bújós típus, dorombolni szinte soha sem hallottuk. De nyugodtan kiengedhettük az erkélyre, soha sem próbált átugrani a rácson. (Azt mondják, kétféle macskatípus van: az ugrós és a nem ugrós. Nos, a mienk nem volt az.) És csak száraz macskakaján élt, meglepő módon sohasem kuncsorgott leeső falatokért.

Viszont előszeretettel fészkelte be magát egy-egy nyitva hagyott szekrénybe. Ha nem vettük észre, hogy beslisszolt, képes volt odabent órákat eltölteni. Ennek a levét egyszer az én bőrkabátom itta meg, ugyanis azon körmözött a kis drága…

Felejthetetlen emlék, hogy egyszer a kanapénk kinyitásakor nem vettem észre, hogy ott ugra-bugrál, és beszorult a két összezáródó rész közé. Üvöltött, mint a sakál, én megpróbáltam rögtön kiszabadítani, ami persze nem sikerült, viszont a mozdulatomat támadásnak vélte, és tűhegyes fogaival jó erősen beleharapott a bal kezem hüvelyk és mutatóujja közötti lágy részbe.  Na, akkor már ketten üvöltöttünk. A gordiuszi csomót végül is a feleségem vágta át, visszanyitotta a kanapét, így Bolka rögtön kiszabadult és rögtön el is rohant. Én a fájdalomtól eltorzult arccal rácsodálkoztam, mekkora lélekjelenléte volt a nejemnek. Miután meggyőződtünk arról, hogy a macskának az ijedtségen kívül más baja nem lett, a kezem állapota került előtérbe. Szinte nem is vérzett a harapás helye, csak nagyon fájt. Gondoltam, előbb-utóbb majdcsak rend bejön. Ám nem így történt, másnapra luftballon nagyságúra dagadt. Nosza, irány az SZTK sebészeti ügyelete. Tetanusz, sebtisztítás, ÁNTSZ, naponkénti kötözés következett, és szerencsére pár nap alatt rendbe jött. Akkor tanultam meg, hogy a macskaharapás nagyon veszélyes, mert a nyála tele van baktériumokkal, még akkor is, ha soha sem megy ki a lakásból.

Kb. 8 éves korában, 2015 őszén feltűnt, hogy az állat alig evett és nem volt széklete sem, magyarán valami nem stimmelt vele. Naponta jártunk az állatorvoshoz, minden alkalommal infúziót és injekciókat kapott, de hiába. Aztán röntgennel és ultrahanggal kiderítették, hogy az egyik húgyvezetékét egy kő zárta el, melynek következtében az egyik veséje háromszor akkora lett, mint a másik… Egy ízben a javulás jelei mutatkoztak ugyan, de másnapra visszaesett. És látszott szegénykémen, hogy nagyon szenved, csak gubbasztott az egyik sarokban.

Sajnos, amitől tartottam bekövetkezett, a történelem megismételte önmagát, Bolka esetében is meg kellett hoznunk azt a bizonyos nagyon nehéz döntést…

Bolkától tehát viszonylag fiatalon vettünk búcsút. És bár ő „csak” egy macska volt, az elvesztése legalább akkora fájdalmat okozott, mint az Adrié.

2017-06-15

Őfelsége I. Misi bácsi udvari bolondja(i) voltam(tunk) I. rész


Magyar népmese

Nyugdíjas

Őfelsége I. Misi bácsi csendes, szerény uralkodó volt, a nép szerette, tisztelte.
Nem volt hivalkodó, minden reggel pirkadat után bement a palota tróntermébe és az ablakokat kinyitva kiszellőztette az állott palotaszagot.

Ha téli idő és nagy hó volt, akkor körbelapátolta - a még alvó szolgák helyett is - a palota környékét, hogy lássák, ő is a nép közül jött és nem húzatott karóba ezért a henyélésért senkit. A trónterem csendjében nekilátott az előző napi, lovas futárral beérkezett pergamenek átolvasásába és elkezdte aznapi királyi rendeleteinek megírását korszerű mártogatós libatoll pennájával. Íródeákot, kódexmásolókat sohasem alkalmazott, pacát sohasem ejtett.

A rendeletek megfogalmazása, nyelvezete tiszta vonalvezetésű volt, meglátszott, hogy I. Misi bácsi korábban kobzos dalnok volt, ott figyelni kellett, hogy az ivó közönsége megértse a dallamot és a strófák szövegét is.
Akkoriban elég volt egy félreérthető utalás a mindenkori várúrra, vagy rablóvezérre nézve és már jöttek is a zsoldos martalócok, lehetett újraépíteni a kármentőt.
Őfelsége I. Misi bácsi gyakran kisétált a palotából, hogy megnézze "használt-e a megöntözés, a pártos honfi vér ?" 😂.
Ilyenkor csak ritkán vette igénybe a palotához rendszeresített hatlovas díszfogatot Laci kocsissal, hanem saját kordélyán porzott el, hogy a szomszéd uralkodókkal egyeztesse az legújabb kivetendő tizedet. De előtte a "Szerbusz Nép !" felkiáltással üdvözölte a kapu elé, az ő köszöntésére összesereglett pórnépet (term.tech: flashmob, villámcsődület), akik "Szerbusz Misi Király !" kórussal feleltek.

2017-06-14

Állati bolondságok, 1. rész

Adri

Nyugdíjas:

Ő itt Adri, vagy ahogy a “forgalmi engedélyében” szerepelt: Tündérkerti Gold Adri.

A lányom még középiskolás korában (a 90-es évek közepe táján) kikönyörgött magának egy kutyát. Hosszas vívódás és tanakodás után egy cocker spánielben egyeztünk ki. Nos, egy ismerősünk révén jutottunk el a tenyésztőhöz, ahol őnagyságára esett a választásunk. Gyönyörű, aranyszínű, 3 hónapos és nagyon eleven kislány kölyökkutyus volt, mindannyiunknak megdobogtatta a szívét. Amikor Édesanyám először meglátta, egy hatalmas cuppanós puszit nyomott a feje búbjára.

A kezdet persze nem volt könnyű, a szobatisztaságra nevelést, a széklábak megrágcsálását és a tapéta megtépázását viszont inkább nem részletezem, csak a szépre emlékezzünk!

Kielégíthetetlen kíváncsisága miatt mindent látni és mindenről tudni akart, így állandóan nyüzsgött, mindig láb alatt volt, a kis családunk örökmozgójává vált. Mindemellett mérhetetlenül falánk és mindenevő volt.

A szeleburdisága miatt csak pórázon lehetett sétáltatni, persze akadt egy-két kivétel. Egy ilyen alkalommal, amikor póráz nélkül engedtük ki a kapun, mindjárt készült keresztülrohanni a házunk előtti parkoló túloldalán lévő füves részhez. Igen ám, de éppen akkor indult el egy autó, melynek mellső lökhárítóján Adri feje jókorát koppant. (A sors iróniája, hogy az autót pont egy kutyakozmetikus hölgy vezette…) Persze rohantunk Adrival az állatorvoshoz, szerencsére a kutyának kutya baja sem lett.

Amikor még a gyerekekkel együtt mentünk nyaralni Görögországba, az Adrit kénytelenek voltunk arra az időre beadni egy kutyapanzióba. A tulaj előre figyelmeztetett, hogy a kutya a gazdi távolléte miatt depresszióba eshet, alig fog enni, le fog soványodni, stb. Persze a hazaérkezésünk után az első utunk a panzióba vezetett. Megijedtünk, mert a mi Adrinkat első blikkre nem találtuk a többi kutya között. Viszont nagyon gyanús volt, hogy egy rettenetesen kigömbölyödött, mondhatni elhízott spániel mégiscsak ő lehet. Közben előkerült a tulaj is, aki hahotázva adta elő, hogy a mi Adrink fordítva van bekötve, szó sem volt depiről, sőt, iszonyatos étvággyal a többi kutya kajáját is rendszeresen befalta…

Ellentétben a többi kutyával, ő nem szeretett autózni, nyugtalan volt, állandóan fészkelődött. Ennek dacára néhányszor elvittük magunkkal, ha nem is hosszú utakra. Nos, egy ilyen alkalommal, amikor kivittük a Margitszigetre, még szinte ki sem nyílt a kocsiajtó, ő uzsgyi, nekieredt. Meglátta a békalencsével teljesen beborított Halastavat, és zsupsz, nyakig belvetette magát. Hogy a nagy zöld felület tévesztette-e meg, vagy megérezte a vízszagot, ki tudja. (Tudvalevő, hogy a spániel vízi vadászkutya.) Minden esetre, amikor kikecmergett a tóból,  látszott  rajta, hogy azért ő is igencsak meglepődött. Viszont a poshadt víztől iszonyatos büdös lett, olyannyira, hogy bár már csont szárazon, hazafelé a kocsiban a hányinger kerülgetett bennünket. Itthon aztán irány a fürdőkád, majdnem egy teljes flakonnyi kutyasampon ráment.

Egy alkalommal, amikor én voltam a soros a sétáltatásban, nem volt kedvem hosszabb útra vinni, csak a házunk mögötti parkos részen engedtem el bóklászni. Kb. negyed óra múlva úgy gondoltam, ennyi elég is volt. Már fent a lakásban, amikor egy jó óra múlva hazajött a fiam, mit sem sejtve megkérdezte: „Miért ül az Adri lent a kapu előtt?” Na, egy kicsit elsápadtam: b…. meg, lent felejtettem a kutyát…

Szegény Adrinkat kb. 10 éves korában egy emlőmirigy daganat miatt meg kellett műttetni. Szerencsére az operáció jól sikerült, megúszta. Viszont néhány hónap múlva a hátsó futóművei ízületi problémák miatt kezdték felmondani a szolgálatot. A lépcsőn a saját lábán már nem tudott közlekedni, és pisiléskor sem tudta a guggoló helyzetet megtartani…

Látva a szerencsétlen kutya szenvedését, meg kellett hozni azt a bizonyos, nagyon nehéz döntést…

Utána nagyon határozottan kijelentettem, hogy ilyen tortúrának még egyszer nem leszek szemtanúja, nekünk több állatunk nem lesz!  

Hogy mennyire voltam következetes, az  a következő részekből derül ki…

Gabi bácsi szinkron tolmácsolásával a Blekó üzeni: 


Szegény Adri, őszinte részvétem !


Nyugdíjas

2017-06-13

A szépreményű I. E.

már majdnem mindenki nyugdíjas

Nyugdíjas



Ahogy dolgozgatom fel a Landler -es évek dokumentumait, rengeteg emlék tör elő a feledés homályából. Gabi bácsi figyelmeztetett, hogy ne írjak 100 kötetes Jókai regényt, így kénytelen vagyok a legemlékezetesebbekre koncentrálni.



Egy olyan névsorral kezdem, melyben minden valaha volt osztálytársunk szerepel, függetlenül attól, hogy meddig koptattuk együtt az iskolapadot. A ’72-ben érettségizettek neve mellett egy sorszámot is feltüntettem, ezzel jelezve, hogy 33-an alkottuk a „szépreményű I. E. osztályt” (a’ la Gazsó Pisti). Akinek a nevéhez nem tartozik sorszám, ők kimaradtak, eltanácsolták, visszabuktak egy évfolyamot, stb.



Egy konkrét esetet azért megemlítenék. Még elsős korunkban az egyik ábrázoló geometria órán Botos tanár úr (aki egyúttal Munkácsy díjas festőművész is volt), Bihari Tamásnak azt javasolta, hogy - mivel egyáltalán nincs érzéke a tantárgyhoz, azaz nincs térlátása -, inkább menjen el cukrásznak. És Tamás ezt meg is fogadta, még elsőben kimaradt.


Biztosan nem emlékszem mindenkinek a becenevére, de a táblázatban a szerintem nyerőket feltüntettem. (Kommentelők figyelem! Lehet korrigálni, kiegészíteni, stb.)

Sajnos néhányan már örökre eltávoztak közülünk, őket illő módon jelöltem.





Közös érettségi (33 fő)NévBecenév
1Antos AndrásAntos csacsi
Bakos Béla
Balyi László
Bihari Tamás
2Breier Márton
3Csákváry Gyula
4Csehi LászlóTanuló
5Cseri László
6Dobozi GáborDobzi, Maó
7Fiala Zoltán
8Fülöp József
9Gáti JózsefGáti Jocó
10Kocsis KárolyKaresz
Koroknay László
11Konrád András (†)Zsiri
12Kovács András
13Kovács Gábor
Kovács József
14Kuhár TiborKuhadar
15Lados FerencLada
16Lázár GyörgyCsámpi
17Lehoczky Gyula (†)Lehó
18Makai GyörgyMakaigyuri
19Manhertz GyörgyMancers
20Marosfai ÁkosMákos
Matolcsi László
Mátyás Lajos
Mezei Tibor (†)
21Neumann GyörgyPubi
22Nyirádi György
Örley Elemér
23Papp ErnőPapárnő
24Pusztai GáborNyeszi
25Sándor András
Stenger György
Szabó BélaSzabó Béci
26Szabó László
27Szegedi EndreCumpa
28Szíj Gábor
29Takács LászlóTaki
30Tímár István
31Tóth FerencTotya
32Várhegyi László
Záhorszky Árpád
Zámbó Mihály
33Záprel Sándor



            

Mivel a Landler Újpesten volt, elég sok odavalósi osztálytársunk szinte csak átugrott a szomszédba.



Viszont voltunk néhányan budai gyerekek. Ahogy már említettem, Gabi bácsival hazafelé sokszor egyfelé vitt az utunk, bár ő reggel külön utakon járt, el is késett néhányszor, kapott is egy ofői figyelmeztetést a 32. -ik késésénél. Egyes tanárok a végén nem merték elkezdeni az óráikat az első 10 percben, mert nem szerették, amikor Gabi bácsi kinyitotta az osztály ajtaját és a fejükön keresztül dobta a fekete táskáját az első padba, hogy hamarabbnak tűnjön az érkezése.

És ha már itt tartunk, megemlíteném Gabi bácsi Nyeszi beceneve keletkezésének  rövid történetét. Talán az orosz órán ő említette egy olvasmány élményét, melyben a főszereplő egy bizonyos Furfangos Nyeszterka volt. Nos, innen már csak egy lépés volt, amikor mindenkinek egy orosz nevet kellett választania: Nyeszterkából Nyeszi lett, ami jól passzolt fiatalkori testtömeg indexéhez.

Én reggelente a 84-es busszal mentem ki Újpestre. A Moszkva téri végállomásán, a pár perces várakozások alatt összebarátkoztam a felettünk egy évvel járó KÁgival (Guriga néni). Mivel ő már akkor cigarettázott, és hát természetesen nagyobb fiúnak akartam látszani, sajnos én is rászoktam. Bátran mondhatom: Áginak köszönhetem, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de 50 éve szívom a koporsószeget…

(Amikor már Gazsó Pisti volt az osztályfőnökünk, igencsak „összemelegedett”  Ágival, sőt, Ágit az érettségije után el is vette feleségül. De ez már egy másik történet…)

Engem még elsős koromban egy igazgatói (vagy csak osztályfőnöki?) intővel egyetemben kitiltottak az iskolai menzáról. Hogy miért is? Egy alkalommal lassan haladt a sor, én az éhségtől és a türelmetlenségtől elgyötörve káromkodtam egy cifrát, amit a konyhalány úgy értelmezett, hogy lek….tam. Rögtön rohant is mószerolni, én hiába bizonygattam, hogy ez nem így történt, de hiába. Úgyhogy ezt követően – ezen kényszertől vezérelve - Gabi bácsival hazafelé menet nap mint nap beugrottam a már említett „Tálcásba”…

Budai (sőt, rózsadombi) gyerek volt még a Cumpa, akinek oszlopnyi vastagságú combjait és jellegzetes, állandó somolygását nem lehetett nem észrevenni… Akkoriban nagy divat volt, hogy diákokat több napos mezőgazdasági munkán való részvételre „ösztönöztek”. A mi kis osztályunknak az a nemes feladat jutott, hogy Lengyeltótiban szilvát szüretelhettünk. Nos, egy este Cumpa barátunk meglehetősen naturalisztikus módon ecsetelte, hogy a sok szilvazabálás következtében milyen körülmények közepette akciózott a legkisebb helyiségben…

Szintén Lengyeltótiban történt az egyik este, amikor már odakint szürkülni kezdett, a szállásunkon hipp-hopp elment az áram. Meglepődésünkben arra gondoltunk, hogy a négymilliárd éves csillagunk produkált egy hatalmas napkitörést, mely minden földi elektromos hálózatot tönkretett. Ám hamarosan kiderült, hogy nem ez történt. A folyosón ugyanis kedves elektrotechnika tanárunk, Hámori Józsi igencsak kapatos állapotban, a jellegzetes éles hangján azt rikácsolta: „Ez az én módszerem, a totális energiaszünet !”. Magyarán: szakmájához híven hamar megtalálta az elektromos főkapcsolót …

Ugyancsak budai (Naphegy) gyerek volt Fiala Zoli, a filozófia és fizikazseni, aki még osztálykirándulásokon is képes volt félrevonulni és az elmaradhatatlan jegyzetfüzetében cikornyásabbnál cikornyásabb fizika példákat megoldani. De azért a sört sem vetette meg, ennek Gazsó Pistivel közösen adták tanújelét egy soproni, sörgyári „tanulmányi” kirándulás alkalmával…

Persze voltak vidékiek is: Papp Ernő Egerből került Pestre, a jellegzetes hevesi tájszólását sokáig nem tudta levetkőzni. De említhetném a Breier - Manhertz párost, mint a pilisvörösvári ingázó különítményt. És ha jól emlékszem, Lehoczky Gyuszi Tatabányáról származott.

Dobozi Gabi (Maó) barátunk Pekingben született, innen a beceneve, de baracskai gyerek volt, és mint nagy amatőr filmes, büszkén vetítette le a közeli fiatalkorúak börtönének környékéről készített filmjét.

Akadt közöttünk jó néhány aktív sportoló is: Konrád Andris (Zsiri) a vízipólós, Nyirádi Gyuri, aki tornászként kezdte, aztán átevezett kajakos vizekre, a mindig nagyon komoly Kuhár Tibi (Kuhadar) a kézilabdázó, aki iskolai meccseken is játszott, természetesen az egész osztály szívből jövő drukkolása közepette.

Matolcsi Lacinak művészi hajlamai voltak, minden áron színész akart lenni. Ebbéli vágyára egy laborgyakorlaton Nemesi tanár úr rá is erősített: szerinte kiválóan tudna alakítani műszaki karakter szerepeket.

Lázár Gyuri (Csámpi) barátunk meg gyakran üzletelt: a rendőr édesapja által elkobzott amatőr pornó fotókat elcsente és mutogatta ill. árulta az osztálytársainak.

A 60-as évek végén, a 70-es évek elején élte fénykorát a három nagy „beatzenekar”: az Omega, a Metró és az Illés. Sokan az osztályból Illés rajongók (akkori szóhasználattal „drukkerek”) voltunk, viszonylag rendszeresen jártunk az Illés klubba (FMH, Fővárosi Művelődési Ház a Fehérvári úton) és több koncertjükön is „csápoltunk”, pl. az Egyetemi Színpadon.

Néhányan előszeretettel tisztelegtünk az ördög bibliájának. Makaigyuri,  Nyeszi, Mákos és jómagam gyakran összejöttünk egy-egy bridzs partira. Bevallom, én sohasem voltam jó játékos, gondolom ezzel a többi érintett is egyetért. Ma már a szabályokra sem nagyon emlékszem, Gabi bácsi viszont a lelkemre kötötte, hogy e sorok írásakor ne felejtkezzem meg a gyakori ászkérdéseimet megemlíteni. Hogy ez vajon mit jelent?

A szóbeli érettségink két napig tartott, az osztály első fele az első napon, a többiek a másodikon kerültek sorra. Mivel mi „bridzsbajnokok” ez utóbbi kategóriába estünk (ld. névsor), a Makaigyuriék -nál az első nap bridzsezéssel ütöttük el az időt és vártuk a híreket az elsőnaposokról/tól. És jól tettük, hogy tanulás helyett ezt a módszert választottuk, mert így legalább nem izgultuk magunkat halálra már az első napon, sőt, szokatlanul nagy lelki nyugalommal érettségiztünk le másnap.

Az elmúlt 30 nap slágerei