2017-05-31

Mint friss nyugdíjas, hirtelen felértékelődtem

lehet nevetni

Az elején rettegtem, hogy mi lesz velem nyugdíjas koromban, hiszen eddig mindig sikerült elcsavarnom a pesti unatkozó szépasszonyok fejét, ugyanis amint rámnéztek, rögtön elfordultak.
Amióta viszont a friss nyugdíjas ONYF határozattal - A5 -ös, fényképes röplapok formájában - helikopterről megszórattam a Nagykörutat és környékét a helyzet gyökeresen megváltozott.
Amióta mindenki megtudta, hogy stabil, kulturált nyugdíjam van, nagyot fordult velem a világ:
  • METRO aluljárókban és VIII. kerületi kapualjak tövében csinos, miniszoknyás, horgas műkörmös, agyonszolizott, kivillanó párducmintás fehérneműt hordó nők szólítanak le, hogy: "gyere be hosszú, nem jársz rosszú"
Lehet nevetni
  • sorban kapom a házassági ajánlatokat, mert vonzó az 50 % -os özvegyi pótlék, ezért 4 fős, pénteki akciós házasságkötésre próbálnak rávenni, hogy közvetlen utána, már az esküvői vacsora közben beadhassák nekem az első ciánadagot
  • álláskeresésnél a céges pavilonok bejáratánál csinos hostess -ek hívnak be a standjukra, mert már a fiatalok nem akarnak ebben az országban dolgozni
  • az eddig zord HR -esek mosolyogva invitálnak, mert tudják, hogy nem hajtok már pozícióra és nem vagyok pénzéhes, szülési szabadságot sem kérek majd nagy valószínűséggel
  • biztosan nem veszélyeztetem a tanítóképzőn kettessel, nagy nehezen megszerzett diplomájukat, így süteménnyel és teával kínálgatnak és eszükbe sem jut az amerikai szaklapokban leírt, Magyarországon alkalmazhatatlan hülyeségeket felsorolni
  • előszűrő tesztlapjaikon a kérdések is megváltoztak:

Lehet nevetni
  • mikor akarok bemenni a céghez a reggeli újságolvasás után ?
  • jöjjön-e értem a céges Audi 7 -es, vagy elég a lefüggönyözött hordszék 4 albérleti díjra gyúró egyetemistával ?
Lehet nevetni
  • el tudom-e majd viselni a nyálasképű, semmihez sem értő, energiaitaltól és a katától elhízott, teknősbékaszemű hipsztereket ?
  • külön, a Dunára néző iroda kell ? Mert akkor szólnak a CEO -nak és a board -nak, hogy menjenek le a mélygarázsba csapatot építeni

Lehet nevetni

Hát kedveskéim, Nénik és Bácsik, ekkorát fordult velem a világ !

2017-05-28

A kényszerű pályamódosítás

na azért nem biztos, hogy kár volt

Ennek a bejegyzésnek a tárgya egy bizonyos hazai (de nem kevésbé kelet-közép európai) eseménysorozat hatása a műszaki értelmiség egzisztenciájára. Mivel Gabi bácsival megállapodtunk, hogy írásainkban kerüljük a politikai színezetű be-, ki- és elszólásokat, így csak az időszakra hivatkozom: a 80-as évek vége – 90-es évek eleje.

Nos, ez az eseménysorozat nagymértékben pályamódosításra kényszerítette a műszaki szakemberek jelentős részét. Kivételt talán csak a legalább 87 idegen nyelven beszélő, felső vezetői tapasztalatokkal rendelkezők képeztek.

Az én akkori munkahelyemen (BRG Fejlesztési Intézet) 1992 őszén hozták a beosztott mérnökök tudomására, hogy sok jóra ne számítsanak. És lőn: 1 hónapon belül kiosztották az útilapukat. Ennek előszele már kb. 1 évvel azelőtt érezhető volt, így aki csak tehette, már jó előre kereste a menekülési útvonalakat. Jómagam is próbálkoztam, válogatás nélkül küldözgettem a pályázatokat. Naivan bíztam abban, hogy egy 39 éves gépészmérnök után kapkodni fog a munkaerő piac. Persze nem így történt, ennyit a naivitásról… 

Nem tehettem mást, mint beletörődni és a műszaki pályafutásomat eltemetni. Eme lélekemelő szertartáshoz áldozati bárányként igénybe vettem egy rumos üveget, mely ugyan nem akkor nyittatott ki, az eredeti tartalmából mintegy ¼ rész hiányzott.  A feleségem és kamasz gyermekeim megrökönyödésükben már majdnem megrendelték a bársony párnát is, de csodák csodája megúsztam az alkoholmérgezést, prózaibban kifejezve, túléltem. Viszont másnap megfogadtam, hogy ez volt életem második, de egyben utolsó filmszakadása…

A munkanélküliséget elkerülendő, 1992 december elejétől elszegődtem biztosítási üzletkötőnek. De a sors kiszámíthatatlan szeszélye folytán, még a próbaidőm alatt kaptam egy táviratot: interjúra hívtak az egyik megpályázott állással kapcsolatban. Sikeresen vettem a második fordulót is, így csodák csodája, 1993. január 1-től felvettek. A biztosítónál természetesen még próbaidő alatt felmondtam, amúgy sem lettem volna az ügynökök non plus ultrája…

Ez hát a pályamódosításom rövid története. Így lettem középvezető annál a cégnél, melynek alaptevékenységét az „Egyéb” kategóriába illik sorolni, de nem áll messze a pénzügyi szolgáltatástól. Nyájas Olvasó, ha ennél alaposabban szeretnél tájékozódni, javaslom, tanulmányozd a Facebook profilomat.

Az első néhány hónapban megtapasztaltam, hogy sokkal nehezebb emberekkel bánni, mint egy megálmodott és megvalósított műszaki alkotással bíbelődni. Ez a megállapítás nem csak a beosztottaimra vonatkozott, hanem – szolgáltatásról lévén szó – az Ügyfelekre is.

Ez a beosztás magában foglalta konfliktus helyzetek megoldását is. Erre álljon itt két példa, az egyik elméleti, a másik gyakorlati.

Egy jó nevű szociálpszichológus konfliktuskezelő előadásán kérdésként felmerült: hogyan lehet „leszerelni” egy önmagából kifordult, ordibáló ügyfelet? A szakember receptje: halkan kérjük meg az illetőt, hogy hangosabban beszéljen, mert nem hallani, mit mond. Erre az ügyfél óhatatlanul megszeppen és megszelídül.

Nyugdíjas
  
Nos, lett volna alkalmam ezt a módszert a gyakorlatban is kipróbálni, de egy alkalommal más eszközhöz folyamodtam. Egy idősebb hölgy minősíthetetlen hangnemben és elviselhetetlen hangerővel teleordította az ügyfélteret, cifra jelzőkkel illetve minden ott tartózkodót. A kolléganőim már-már sírógörcsöt kaptak, muszáj volt beavatkoznom. Kiléptem a pult mögül, odamentem a hölgyhöz, és szelíden megkérdeztem tőle, hogy elintéződött-e az ügye. Igenlő választ adott, de a hangneme és a hangereje mit sem változott. Ekkor támadt egy hirtelen ötletem. Közöltem vele, hogy akkor már itt nincs dolga, csak zavarja a munkát, és megkértem, szíveskedjen távozni. A karomat nyújtottam, ő vette a lapot, belém karolt és szép csöndesen a kijáratig kísértem.  

A munkatársaim a sírógörcstől így megmenekülvén hangos vihogásra váltottak.

A SEO pápa és Gabi bácsi egymás torkát szorongatták ...

Gabi bácsi feje már lila volt, lehet nevetni

In memoriam LK
a történetben említett személyek és események kitaláltak
(hosszú poszt)

Van úgy, hogy az ember a szakmáját művelve véletlenül összekerül valakivel az életben és csak később jön rá, hogy az illető milyen nagy hatással volt későbbi szakmai továbbfejlődésére.
Hát így jártam én is, amikor LK -val összekerülve, egy EU -s támogatású webportál fejlesztését kaptam a nyakamba, úgy, hogy amikor a feladatot kiosztották a részemre (most kivételesen nem én kezdeményeztem) még azt sem tudtam, hogy ez mi, hogy ezt eszik-e, vagy isszák.
Ettől függetlenül a projekt zárását követően még egy évig gépészmérnökként el kellett látnom a portál admin funkciót, mert a közelben szunyókáló informatikai csoport nem volt képes egy év alatt felnőni a feladathoz és kinevelni egy admin -t maguk közül. Ők magasabb rendű tevékenységet végeztek, az emeletek között szaladgáltak és cserélgették a fénymásolókban és a nyomtatókban a festékpatronokat.
Volt velük néhány emelkedettebb hangerősségű konzultációm.
De ez jó hangulatú blog !


2017-05-27

A TÜV CERT auditorokat kerülje, aki csak tudja

ezek borzalmas emberek, lehet nevetni ...

Gyuri bácsival beszéltünk már arról, hogy jó-jó ez sok bejegyzés a saját életünk egyes múlt- és jelenbéli részleteiről, de színesíteni kellene a blogot.
Gyuri bácsi vetette fel, hogy mi lenne, ha keresnénk egy érdekes témát, amivel sokunk találkozott már az életében és esetleg segítenénk ezt körbejárni, elvarrni a szálakat, amelyekre még nem találtuk meg a megnyugtató választ.

Ezen gondolkodván Gyuri bácsinak hirtelen az eszébe jutott, hogy gyakorlatilag minden szakmabelinek ott volt a minőségügyi rendszer és azok rettegett eleme a külső audit.
A belső auditok nem érdekesek, mert azt a vállalati minőségügyi vezető úgyis elsumákolta, az irodájában írta meg a vidéki telephelyekre vonatkozó helyszíni ellenőrzési jelentéseket.

És akkor, mint a derült égből lecsapó horogütéstől (Rejtő J.), összerándult mindkettőnk gyomra és egyszerre mondtuk ki a verdiktet: hívjunk meg egy már nyugdíjas, a minőségügyhöz értő, gyakorlott szakembert.

Gyuri bácsinak vidéki rokonához kellett utaznia, ezért a riportot Gabi bácsi vette a kezébe, rövidített szerkesztett változatát (köhögés, krákogás, az orrok piszkálása, mobilcsörgés nélkül) az alábbiakban adja közre, objektíven és változtatás nélkül feltüntetve a kérdéseket és a kapott válaszokat.

A kérdések vastagon (Bold), döntötten szedve.

A meghívott nyugdíjas szakember:


Nyugdíjas

Kedves Pusztai Úr !
Először is meséljen nekünk arról, hogy miként lett Önből auditor ?
Köszönöm Gabi bácsi, hogy meghívott erre az interjúra és megtisztel érdeklődésével.
Hosszú utat jártam be mire felnőttem a feladathoz. Szegény, kisváros szélén élő családban születtem, értelmiségi szülők paraszt gyereke vagyok. A nehéz években a családnak állatokkal kellett foglalkozni, gazdálkodni kellett, hogy kenyér is kerülhessen az asztalra. Apám sokszor megvert, amikor nem vigyáztam megfelelően a kihajtott jószágra. 
Egy alkalommal egy vemhes koca elkóborolt 6 kismalaccal a hasában, ellés előtt és pont az egyik haragosunk kertjébe ment füvet legelni. Nagy civakodás lett a vége, a kocát elvesztettük és akkor apám csatos derékszíja máig látszó nyomokat hagyott a hátamon.
De, hogy ne szaporítsam a szót, ez az eset később nagy hasznomra vált.
Már végeztem a műszaki tanulmányaimmal, volt kellő ipari tapasztalatom és egyszer megpályáztam egy tanúsítóhely auditori állását. Barátaim figyelmeztettek, hogy az auditorok a társadalom számkivetettjei közé tartoznak, sokak megvetik őket, mert mindenhol kutakodnak, szinte ujjonganak, ha valakit hibázni látnak és könyörtelenek, szóval ezt mondták.
De a legnagyobb meglepetésemre a felvételi interjún a tanúsítóhely vezetője elmondta, hogy mivel kemény, kérlelhetetlen auditorokra van szüksége, ezért örömmel fogadták jelentkezésemet, mert életutam alapján valószínűleg sok viszontagságon mehettem keresztül és ezek megacélozhatták jellememet. Egy hirtelen fordulattal rákérdezett, hogy kiskoromban vertek-e a szüleim, mert ők kemény és konok embereket keresnek, annyi a sumákoló cég, nem bírnak velük.
Szégyenlősen bevallottam a derékszíjas esetet. A tanúsítóhely vezetője csillogó szemmel odalépett hozzám, feltűrte a hátamon az inget és izgatottan tapogatta végig a még mindig domborodó hegeket, majd így szólt a HR -esnek: "ez a kolléga fel van véve, kérem intézze a felvételi adminisztrációt !".
Hát így lett belőlem már az első interjún auditor.

Pályája során, a magánéletben soha nem érezte a társadalom megvetését ?

De, sajnos. Barátaim sorra elhúzódtak tőlem, barátnőt, társat, aki megérthetett volna, nagyon nehezen találtam később. Egyedül, magányosan éltem kezdő auditorként és ez egyfajta dühöt ébresztett bennem az auditált cégeknél azokkal szemben, akik már a nyitó értekezleten is elkezdtek össze-vissza hazudozni. Sokszor egyedül ültem egy hosszú asztal egyik oldalán, velem szemben pedig néha 8-10 felső vezető, tulajdonos, vezérigazgató, főosztályvezető és a minőségügyi vezető ült.
Ekkor kötelező volt alkalmazni a tanúsítóhely auditorai által gyakran használt ún. "15 perces nyitás" eljárását.
Mivel az auditornak fontos, hogy az auditon világos képet kapjon a cég állapotáról, hogy a tanúsítványt nyugodt szívvel ki lehessen adni, ne jöjjön reklamáció a cég minőségügyi rendszerét érintően vevőktől, ezért az első 15 perc kulcsfontosságú.
Ha ugyanis félrevezető, hamis dokumentumokkal árasztják el az auditort, akkor a felmerülő gyanú miatt az auditor munkája lelassul, nem tudja a rendelkezésre álló időkeretben lelkiismeretesen végigvinni a kitűzött programot, ki kell hagynia lényeges részeket.
Tehát 15 perc alatt tiszta helyzetet kell teremteni, le kell lepleznie a félrevezető kísérleteket, fel kell ismernie a hamisított, előző éjszaka készített, antedatált  dokumentumokat, stb.

Tudna esetleg a cég megnevezése nélkül egy érdekes példát mondani a 15 perces eljárás alkalmazására éles helyzetben ?

Még gyakornok koromban, amikor vérprofi auditotokkal jártam cégekhez auditálni, volt egy érdekes eset.
Már a nyitó beszélgetésen gyanús volt az igazgató viselkedése, aki az egekig magasztalta a cégét, hogy náluk minden tökéletes és egyből rátért, hogy akkor majd 12:00 és 14:00 között lesz az ebéd a város másik végén lévő étteremben.
Ez volt a szokásos taktika, hogy az auditor elől elrejtsenek dolgokat, ne legyen elég ideje a lelkiismeretes munkára.
Ahogy a vérprofi auditor az audit végén elmesélte, egyből szagot kapott és úgy döntött, hogy itt gyors eredmény kell, kockáztatni kezdett.
Megfogta az egyik elé tett minőségügyi működési dokumentumot, ami gyűrt szamárfüles volt és az is gyanús lett, hogy egy tiszta technológiájú gyárban hogyan kerülhet a papírra annyi koszos ujjnyom.
És most tessék figyelni: a vérprofi a papírt az ablak felé fordította a levegőben és átnézve rajta vizsgálódott. Majd hamiskásan elmosolyodott (ha egy auditor elmosolyodik, az életveszélyes, azt jelenti, hogy megvan a fogás a hazudósokon, már tudja mit kell csinálni, hogy ezeket földre vigye) és feltűnően megfordította a lapot és a dokumentumra írt dátumot nézegette.
Ezek után közölte az igazgatóval, hogy a papíron lévő vízjel és műszak azonosítók alapján a papírgyárban 2 hónappal később gyártották le ezt a papírt, mint az a nap, ami a kitöltött adatok alatt dátumként szerepel.
Az asztal másik oldalán döbbent csend keletkezett, a nagyhangú igazgató megijedt és elkezdett magyarázkodni, hogy hát sajnos előfordulhat ilyen, de majd felelősségre lesznek a vétkesek vonva és lehet, hogy még találkozhat az auditor egy-két ilyennel, úgy kb. 2-300 -al.
Az auditor megköszönte ezt az őszinte megnyilvánulást (az auditorok szeretik az őszinteséget, akkor meglágyul a szívük, ha kell inkább behunyják a szemüket, nem vesznek fel eltérést a 20. esetben sem, viszont a hazudozástól vérengző vadállatokká válnak).
Igen, Gabi bácsi, mi auditorok különös anyagból vagyunk gyúrva, mint a rétes, amit finomlisztből csinálnak.
De folytatva a történetet a csattanó: az auditor mosolyogva visszaadta a vizsgált dokumentumot és közölte, hogy azon nincs sem vízjel, sem pedig műszak és dátum azonosító.
Az audit szépen lement, 1-2 eltéréssel végződött, a teljes programot sikerült végrehajtani.

És hogyan alakult ebben a társadalmi számkivetettségben a magánélete, talált-e társat magának ?

Hogyne, de nem volt szerencsém, mert egy ügyészi stílusú sales menedzsert kaptam sorscsapásnak. Inkább verne még az apám, akár kutyakorbáccsal is !
Hát ha mi auditorok borzalmasak vagyunk, akkor még nem találkoztak ügyészi stílusú sales menedzserrel !
Ha őt dobták volna le az Enola Gay -ről, akkor még ma is hordanák a sittet Tokió -ban !
És mi ketten együtt, ha összefogunk, pokollá tudjuk tenni a környezetünk életét.


Nyugdíjas

Ezt hogyan kell értenünk, megzavarják a szomszédaik életét ? Önök családi házban élnek ?

Igen és nagyon önkritikusan el kell ismernem, hogy szerencsére sikerült egy saroktelken meghúzódnunk, így legalább egy szomszéddal kevesebb szenved tőlünk. De rendszeresen átszólunk a kerítésen, ha nem jól nyírják le a füvet, vagy görbe a kapanyél. Párom is oda szokott menni a kerítéshez, akkor minden szomszéd bemenekül a házba, nem tudnak nyugodtan napozni. Volt már olyan, hogy amikor én is belekezdtem a kerti eltérések felvételébe, akkor az egyik szomszéd felküldte a kamaszlányát a padlásra, hogy bújjon el valahogy.
Volt, hogy a környékünkön gyakran megforduló eladó házat kereső ingatlan ügynökök becsöngettek és megkérdezték, hogy mi a foglalkozásunk, mert az ő minősítő pontrendszerükben a TÜV CERT auditort -25%, a sales menedzsert pedig további -35% -os értékcsökkentő tételként kell beírni.
Mára már az utca szinte teljesen elnéptelenedett körülöttünk. De nem csak ezért, hanem azért is, mert ha mi ketten a sales -szel a pénteki örömfőzés közben egy-két pohár jófajta vörösbort felhajtunk, akkor nekünk elég az az idő, amíg a pörköltalap hagymája üvegesre válik, mert ez idő alatt is képesek vagyunk arra, hogy az egész utcát letaroljuk.

És mi volt a legnagyobb veszekedés a szomszédokkal és mi lett a vége ennek ?

A legkirívóbb esetet a sales provokálta ki, amikor észrevette, hogy egy lehullott falevél van a szomszéd méteres füve alatt és kérdőre vonta, hogy "ez hogyan történhetett meg ?" A kis termetű szomszéd utolsó erőtartalékait is mozgósítva megpróbált kétségbeesetten mentegetődzni (ez felbőszíti az ügyészi stílusúakat), de a sales "nem ez volt a kérdés !" válaszával leterítette.
És sajnos én is elveszítettem a legendás auditori nyugalmamat és a kerítésen át beleharaptam az egyik fülcimpájába.

Apropó !
Gabi bácsi ! Miért van Önön felemás színű bokazokni és hogy mert hozzá szandált felvenni ?


Hááát, jelenleg ezek voltak tiszták, nem találtam mást a konyhaszekrényben.
 
Ááááájaj, de Pusztai úr ! Legyen szíves visszaadni a leharapott fülcimpámat, talán a balesetiben még visszavarrják !
És semmi esetre se rágja meg, mert a cimpámmal együtt kiharapta a hallókészülékem is, megrepedhet a porcelán protézise, vagy a fogzománca, nagyon drágák a fogorvosok manapság !

Köööszönöööm az interjúúút !

2017-05-24

Önkéntes nyugdíjpénztár

kontra NYESZ-R számla


Nyugdíjas


Előrelátó ember úgy készül a nyugdíjas korára, hogy akkor se haljon éhen, ha kiürülne az állami nyugdíjkassza.

A magán nyugdíjpénztárak alakulásakor az előzetes számítások szerint nekem már nem érte meg belépni, így a több lábon állást számomra:
  • egyrészt önkéntes nyugdíjpénztári tagságom jelentette (a cégem a 90-es évek közepén alapított saját pénztárat, mely később jogfolytonosan beleolvadt egy jónevű Biztosító pénztárába, hál’ istennek szép hozammal)
  • másrészt nyugdíj előtakarékossági számla (magyarul NYESZ-R) nyitása egy bizonyos Banknál, melynek rövidítése egy magyar pezsgőmárkáéval azonos. Ez viszont – talán a választott kis kockázatú portfoliómnak is köszönhetően – olyan gyengén muzsikált, hogy a nyitás után több pénzt nem is tettem be

Nos, az önkéntes pénztári tagságomat pikk-pakk sikerült megszüntetni, és a pénzt egy összegben kivenni. Ott nem is foglalkoztak azzal, hogy ténylegesen nyugdíjas lettem, nem is kérték a Határozatot. Ugyanis ha betöltöd az öregségi nyugdíj korhatárt, simán ki lehet szállni.

A NYESZ-R számla megszüntetése és a fentinél két nagyságrenddel kevesebb pénz felvétele igazi hivatali packázás volt. Most egy kis ismeretterjesztés következik: hiába vagy már nyugdíjas, a 10 év várakozási időt, ha esik, ha fúj, ki kell várni és persze be kell mutatni a Határozatot is. Mivel én a számlát 2007 márciusában nyitottam, és bár tavaly októberben lettem nyugdíjas, a hiányzó kb. fél évet ki kellett várnom. (Plusz három munkanapot is, mivel a pénz csak T+3-as rendszerben szabadult fel…)

De ez még hagyján. Mivel idő közben új személyi igazolványom lett, azt a rendszerükben regisztrálni kellett. Hiába csodálkoztam, hogy ennek mi a jelentősége, ha a számlám úgyis megszűnik, de hát a szabály, az szabály. Nos, ez a mérhetetlenül nehéz feladat kb. egy órát vett igénybe, eredményeként pedig kb. 5 oldal kinyomatott A4-es lap (természetvédők figyelem!) született.

Ennél jobban nem szeretnék senkit sem untatni a részletekkel, végül is 3 személyes megjelenés és jó néhány óra elvesztegetése árán csak azért is hozzájutottam a „kimagaslóan magas megtakarításomhoz”.


Most jön a poén: mindkét intézmény multinacionális cégek magyarországi leánya. De mindkettőnél csodálkozol, az egyiknél: „Hát így is lehet?”, a másiknál pedig: ”Hát csak így lehet?”

Sikerek és kudarcok

kettő az egyben (az áhított 51/49), lehet nevetni

Azt mondják a nálam tapasztaltabb és bölcsebb emberek (ezt azért én is meg tudom erősíteni), hogy az ember élete kis eredményekből, nagy sikerekből, nem jelentős tévedésekből és hatalmas bukásokból áll.

Szerintük egy élet összességében már sikeresnek mondható, ha a teljes egészre vonatkozóan 51 % az eredmények, nagy sikerek és csak 49 % a kisebb-nagyobb bukások súlyozott mérlege.

A súlyozást úgy kell érteni, hogy pl. egy fiatalkori nagy bukást a háromkerekű biciklivel, ellensúlyoz az a hatalmas siker, ha 60 felett sikerül a lakásból két egyforma színű zokniban távozni.


És azt is mondják ezek a bölcs emberek, hogy aki még nem bukott az életben egy kapitálisat, az még gyerek, ideje felnőnie !


Én minden reggel a borotválkozó tükör előtt igyekszem bebizonyítani magamnak, hogy a súlyozott sikereim elérik az 51.1 % -ot.

Nem mindenkinek ez a véleménye rólam, de én magamnak hiszek, nem az ő szemüknek.


Szakmai pályafutásom során igyekeztem ezt mindig szem előtt tartani és a sors játéka folytán mindig fejlesztői szemlélettel álltam a feladataimhoz. A fejlesztő pedig az az ember, aki addig nem nyugszik, amíg tönkre nem tesz valamit.


Még akkor is magamnak hittem, amikor egy 30 fős CNC gépekkel, CAD tervező eszközökkel és 3D –s mérőgéppel felszerelt, akkor ultramodern szerszámgyártó üzemet kellett vezetnem.

Itt sikerült a „kettő az egyben” szlogennek megfelelően egy lépéssel sikert és bukást összehoznom:
mint üzemvezető, egy adminisztrációs elszámolási hibát fedeztem fel a naponta leadott egyéni munkalapokon, ezt korrigálva az üzem körmönfont kontrolling elszámoló rendszerében kiszámolt üzemi teljesítmény 1 hét alatt +15 % -ot növekedett.

Kis kitérő:

  • csak annyit jegyeznék meg, hogy mindezeket a céghez való belépésemet követően néhány nappal követtem el
A belépésem másnapján megszólított egy német time-manager (time-manegement: a megbízott profi válságkezelő pontosan definiált, elvárt sikerkritériummal, pontosan definiált befejezési határidőre kell, hogy végezzen), akinek a tulajdonosok megbízásából a szerszámgyártó üzem hatékonyságát a pillanatnyi 60-65 % -ról 85 % fölé kellett emelnie 6 hónap alatt.

A time-manager, nem bírván konstruktív munkára bírni az üzem addigi munkatársait, kockáztatni kezdett, egy intelligens külsejű idegent (ez voltam én 😅) maga mellé emelt a saját projektjébe és együtt dolgozott velem, mint utolsó mentsvárával, mert már elment 3 hónapja 0 körüli eredménnyel.

Csak röviden a végkifejlet: a time-manager a 6. hónap végén sikerrel tudott beszámolni a tevékenységéről, 6 hónapra összesítve elérte a 83 %-ot és javaslatára 6 hónapra megerősítettek az üzemvezetői munkakörömben.

Kifizették neki a 8 mFt -os sikerdíjat és amikor a búcsúzásnál kezet fogtunk, röviden megköszönte, hogy beszállhat feleségével és 6 gyerekével a mikrobuszába, hogy európai nyaralókörútra mehessen, mert évente csak két munkát vállal, közte pihen.

Tehát ott maradtam a titokban rám fújó kollegákkal, mert piszkálta a csőrüket, hogy egy utcáról éppen beesett ember meg tudta azt csinálni, amit nekik nem sikerült.

Ha volt lehetőségük tettek alám rendesen, de nem tudtak mit csinálni, mert a 6 hónapos tulajdonosi megerősítés ellen nem mertek nyíltan ellenszegülni.

Én is kihasználtam ezt a 6 hónapos erős periódust és kiosztottam néhány rapid seggberúgást a piszkoskodóknak és jókat röhögtem magamban.

Mert én is egy nagy piszok vagyok ! Egy borzalmas alak és kiképzett, gyakorlott TÜV CERT auditor, aki a TÜV Rheiland 2*2 hetes kommandós szintű kiképzésén (ahhoz képest a közismert szolgálatok túlélő gyakorlata csak homokozói pipiske) megtanulta, hogyan kell a sunyi, összevissza hazudozó alakok nyakát egy határozott vágással elnyisszantani.

Ezt megfejeltem még azzal, hogy a frissen felvett CNC gépkezelők előző munkahelyeiről szaloncukros dobozban lopva magukkal hozott, csutkáig lekopott marószerszámait kiváltottam egy profi forgácsoló szerszámokat gyártó osztrák cég eszközeivel és ezzel ment a marás, mint kés a vajban, jött még +10 % teljesítmény javulás.

De azt már nem figyeltem, hogy ezen profi szerszámok ára tetemesen ránehezedett az üzem pénzforgalmára, így egy kicsit csúszott az aktuális bérkifizetés.

Volt ott hahota és sírás is. A kollégák hahotáztak a hátam mögött, hogy milyen dilis vagyok, én meg sírhattam, mert abban a hónapban megvonták a prémiumomat, mert kellett a pénz a többiek béréhez.

Nyugdíjas

De a „kettő az egyben” szlogent szerintem ott indítottam el világhódító útjára és mint látható, értő kezekbe került 😅.

2017-05-23

Még tudunk dolgozni

avagy a határ a csillagos br. 2.295.000,- Ft/év (??)


Sokan lehetnek úgy, hogy nem kényszerű menekülés eredményeként hagyták ott legutolsó szeretett munkahelyüket, hanem:
  • Nők a 40 éves lehetőség következtében
  • Jól esett elintézni, mert stabil jövedelem, mindig pontosan fizetnek ! 
  • Az ügyintézés közben indulatból el is távoztak a munkahelyükről, de közben a morc főnök utánuk könyörgött, mert mindenki Londonban mosogat a cégtől, vagy Bécsben felszolgál, tehát szükség lenne mégis a jó szakira 
  • A cég kicsúszott alóluk, megvolt a feltételrendszer, hirtelen nem akadt másik munkahely 
  • stb.

És ezek után szorított már a kockás mamusz otthon, a Népszava hamar kiolvasódott, a nej is nyugdíjas volt és kellett volna egy kis csend, mert vele ez reménytelenül áhított célkitűzés.

Szóval mindegy, már megtörtént, de lenne állás akár 4 órában is, de lehet-e, miként adódik a nyugdíj melletti kereset, adózásnál mi várható ?


Ami lényegest sikerült kiolvasni a sok anyagból:

A nyugdíj adómentes, a bejelentett további jövedelmeket a normális cégek lejelentik és befizetik a járulékot a NAV -nak, tehát lehet nézni a márciusban megjelenő NAV számítást és valszeg hozzá sem kell nyúlni, mert ua. jön ki.

  • Korbetöltött nyugdíj mellett lehet dolgozni a privát szférában, semmilyen korlátozás sincs
  • Közalkalmazotti vagy hasonló jogviszonyban vállalt nyugdíj melletti munkavégzés esetén azonban a nyugdíj folyósítását 2017-ben is fel kell függeszteni (egyelőre)
  • A nők kedvezményes nyugdíjában, korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesülő személyek munkavégzése esetén kereseti korlátot kell figyelembe venni, az egy naptári évben a br. kereset maximum a 18*(aktuális minimálbér) lehet
  • Ha januárban kezdene az ember akkor ezt el kell osztani 12 –vel, hogy a havi max. bruttót megkapjuk 
  • Mivel nyugdíjas korban általában már sima az ügy, nincsenek az adózást befolyásoló különféle esetek, tényezők, így a havi nettót a jelenlegi adókulcs segítségével úgy kapjuk meg, hogy a bruttót megszorozzuk 0.665 –el. Tehát durva számításhoz a bruttó 2/3 –a lesz a nettó. Visszafelé osztással kapjuk meg a nettóból a bruttót, attól függ, hogy melyik egységről tárgyalunk 
Legyen a példa jelenleg 18*127.500=2.295.000,- br. Ft/év, havi bruttó ebből 191.250,- Ft. A havi nettó kerekítve 127.181,- Ft.
Eddig ez egy könnyű alapszámítás.

Számoljunk csak !

  • Ha januárban kezdünk és nem figyelünk, akkor fölélőhetünk az éves max. keretnek és ennek az lesz a következménye, hogy amelyik hónapban ezt átlépjük, akkor az abban a hónapban folyósított nyugdíjat vissza kell fizetni és legközelebb csak a jövő naptári év januárjától kérhetjük újra a folyósítást, tehát vigyázni kell, hogy mennyit kérünk ! 
  • Ha év közben kezdünk valahol, akkor is az éves maximum a felső korlát, de ha pl. májusban kezdünk, akkor 8 hónap alatt fogyaszthatjuk el ezt, azaz kérhetünk 8 hónapra 286.875,- Ft/hó br. fizetést is


Szerintem ez így átlátható, aki ezek után ezt nem érti, az ne nyugdíjba, hanem az elemibe menjen vissza !

Az elmúlt 30 nap slágerei